Ősi képírásként is említi tűzzománc táblaképeit Elekes Gyula székelyudvarhelyi tűzzománcművész, akinek tegnap este nyílt kiállítása a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban. Ritka és igényes képzőművészeti műfajról van szó, térségünkben a tűzzománc eddig inkább kisebb tárgyakról, ékszerekről köszönt vissza.
A művész kreativitása önmagában nem elegendő, drága alapanyag (speciális szilikáttartalmú festék) szükséges, amelyet fémhordozóra (Elekes vörösrézzel dolgozik) égetnek rá 850 fokon, speciális kemencében. Elekes Gyula bravúros technikai tudással készíti munkáit, az ősi magyar mitológia és székelyföldi népművészet motívumvilágát egyaránt használja, de szkíta elemek is megjelennek művein, képi világához pedig „festői, pszichedelikus színezetet” használ. Nem csak alkotóként ismert, oktatja is e műfajt, civilben pedig az udvarhelyi művelődési ház vezetője. A tárlatot Lakatos Mihály nyitotta meg Székely András Bertalan művelődés-szociológus szövegét felolvasva, az elhangzottakat Ütő Gusztáv pár szóval egészítette ki. (mózes)
