Megosztott a szlovákok felfogása a magyarok és a szlovákok közös történelméről és annak több szereplőjéről egy felmérés szerint, amelynek eredményeit tegnap hozták nyilvánosságra. A Pozsonyi Magyar Intézet megbízásából a pozsonyi Focus közvélemény-kutató ügynökség által még októberben készített, reprezentatív felmérésben részt vevőket egyebek között a szlovák történelmi tudatról és a szlovákoknak a történelmi Magyarországhoz való viszonyulásáról kérdezték.
A válaszokból az is kiderült, hogy a szlovákok döntő többsége, több mint kétharmada számára a Felvidék kifejezés nem mond semmit, vagyis nem tudják annak jelentését meghatározni. Kollai István, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója elmondta, hogy azok a szlovákok viszont, akik értelmezni tudták a Felvidék kifejezést, főként negatívan viszonyultak hozzá. A magyarok körében ugyanakkor a döntő többség (a megkérdezettek 85 százaléka) olyan konkrét meghatározást adott a Felvidékre, mint a történelmi Felső-Magyarország, vagy egyszerűen a „saját hazám”. Meglehetősen hasonló volt a „tót” kifejezés ismertsége a szlovák válaszadók körében, közel kétharmaduk ezt a szót lényegében nem ismeri, s csupán alig egyötödük azonosítja jelentését a szlovákkal. A megkérdezettek megközelítőleg nyolc százaléka úgy vélte, hogy a „tót” kifejezés a szlovákok sértő megnevezése, vagy sértő jelentéstartalma van, például buta embert jelent. A felmérésben külön kérdések vonatkoztak arra, hogy milyen megítélés alá esnek az egyes történelmi személyek és korszakok. A válaszokból kiderült: a magyarok és szlovákok közös történelmének egyes eseményei, például a tatárjárás vagy a mohácsi vész a szlovákok és a felvidéki magyarok körében is viszonylag jól ismertek, és a felhozott példákban mindkét csoport megítélése negatív volt. Jelentős különbség mutatkozott azoknak a személyiségeknek a megítélésében, akiket a magyarok és a szlovákok saját történelmi nagyságaiknak tartanak. Ezt bizonyítja az is, hogy míg Szent Istvánt a felmérésben részt vevő magyarok 52 százaléka tartotta pozitív személyiségnek, a szlovákok esetében ez az arány csak 26 százalék volt. Csák Máté megítélése ezzel ellentétben pontosan fordított arányokat mutatott. Őt a szlovákok fele és a felvidéki magyarok csupán 29 százaléka jelölte meg pozitív személyiségként. A felmérés során rákérdeztek arra is, hogy vajon mióta élnek magyarok a jelenlegi Szlovákia területén, és hogy mióta lehet szlovák nemzetről beszélni. A válaszokból kiderült, hogy a szlovák közvélemény számára nem egyértelmű tény a magyarok őshonossága ezen a területen. Ezt mutatja az is, hogy a magyarok megjelenését a mai Szlovákia területén csupán a szlovákok alig több mint negyede teszi a honfoglalás korára vagy az előtti időre. Ezzel szemben 15 százalékuk úgy véli, a magyarok a török megszállás korában jelentek meg ezen a területen, további 25 százalékuk pedig még későbbre, az Osztrák–Magyar Monarchia korszakára, sőt, további hét százalékuk Trianon utánra teszi a magyarok megjelenését a mai Szlovákia területén.
