Egy kisfiút elküldtek a szülei a faluba, hogy hívja meg vendégségbe ezt meg ezt az asszonyt, azt meg amazt az embert.
Olyan sok nevet mondtak neki, hogy a kisfiú bizony elfelejtette, ahogy a kapun kilépett. Szégyellt visszamenni és újra megkérdezni, hanem ezt találta ki: „Megyek és meghívom az egész falut. Akkor biztosan köztük lesznek azok is, akiknek a nevét elfelejtettem.”
Úgy is tett. Elment minden házba, és meghívott minden élő lelket a faluból. Azok szépen megköszönték, és megígérték, hogy elmennek. A kisfiú hazament, mint aki jól végezte dolgát.
Másnap délelőtt gyülekezni kezdtek a vendégek. Eljött az egész falu. Asztalhoz ültek, és várták az ebédet.
A szülők megijedtek.
– Mit csináltál, te haszontalan? – szidták a kisfiút. – Hogy vendégeljünk meg ennyi embert?
A fiúcska ekkor bevallotta, hogy ő bizony elfelejtette, kiket akartak meghívni, ezért meghívta az egész falut.
A vendégek pedig várták a lakomát. A kisfiú anyja már az asztalra rakott mindent, amit a kamrában talált, de az bizony a fél fogára sem volt elég a rengeteg embernek!
– Magad csináltad a bajt, most magad segíts rajta! – mondták a szülők a kisfiúnak. Az sírva fakadt, hogy ilyen bajt okozott, de nem tudott segíteni rajta, hát kiment az erdőbe, leült egy fatönkre, és csendesen sírdogált.
Ahogy ott kesereg, szomorkodik, látja ám, hogy a bokorból az a kis nyúl ugrál eléje, amelyiket a télen ő gondozott. A nyulacskát a sas karmaiból mentette ki, egész télen táplálta, nevelte, aztán tavasszal, amikor megerősödött, szabadon bocsátotta.
– Mi a baj, kis gazdám? – kérdezte részvéttel a nyulacska. A kisfiú elpanaszolta neki, hogy s mint járt.
– Sose búsulj, kis gazdám! – vigasztalta a nyulacska. – Menj most szépen haza, és ne törd a fejedet! Ne félj, jóra fordul minden!
Ezzel eltűnt az erdő mélyén, a kisfiú pedig hazabaktatott. Otthon a vendégek már zúgolódni kezdtek.
Kár volt összecsődíteni ennyi embert – mondogatták –, ha nem tudnak bennünket megkínálni semmivel!
Közben valaki kinézett az ablakon, és szeme-szája elállt a csodálkozástól! Mindenki felugrált, és az ablakhoz szaladt. Hát bizony volt is ott mit nézni!
Az egész utca megtelt az erdő vadjaival. Sorban jöttek a kisfiúék háza felé, és mindegyik hozott valami ajándékot. A medve egy bödön mézet hozott a mancsai között. A farkas friss bárányhúst cipelt. A szarvasok óvatosan az agancsukra akasztva, tejjel teli vödröket hoztak. Az ürgék és hörcsögök telt zsákokat gurítottak maguk előtt. A mókuskák mogyorót és diót csörgettek a tarisznyájukban. A rókák pedig szép hízott ludakat meg tyúkokat hoztak a fogaik között.
A nyulacska ugyanis elmondta erdei barátainak, hogy a kisfiú jószívű volt hozzá, mire azok rögtön elhatározták, hogy segítenek a bajbajutott fiúcskán.
A szülők azt sem tudták, hova legyenek csodálkozásukban. Hát még a vendégek! Három napig ettek-ittak, s még maradt ennivaló egy egész télre. Boldog volt a kisfiú, hogy kisegítette szüleit a bajból!
