Világítótorony a Dobolykán
Deák Botond, a rétyiek református lel­késze meséli, hogy minap a Fény és árny című könyvével fogadták bemutatóra dr. Nagy Lajost, egykori rétyi családorvost, éppen abban az időszakban, amikor az öregek vasárnapjáról kellett megemlékezni. Nem­csak Réty, hanem az egész környék száz és ezer lakójának gyógyítója szavaiból is érezni lehetett, hogy aki ilyen hosszú és tisztes ideig szolgált e helyen, akinek megadatott az a ta­lentum, hogy könyvei révén örökítse meg e hely múltját és jelenét,  valóban ott­hon érezte magát ebben a világban. Nos, e sajátos élet­hely kisugárzása lehet az a kötés, mely örökre meghatározza azt az embert, aki akár szülőhelyének, akár szolgálati helyé­nek tudja a Dobolyka alatti Rétyet.
– Eseményekben gazdag nyarat hagytunk a hátunk mögött, erről számoltam be az egyházvezetés és híveim előtt – részletezte a lel­kész, aki éppen tizenhárom esztendeje pásztorolja rétyi híveit. – Miután 2012-ben tejesen újracserepeztük műemlék templomunkat, a munkát 2013-ban folytatni kellett. Temp­lo­munk és a harangtorony külső felének teljes tatarozása és meszelése a múló esztendő legnagyobb kihívása volt, mert az épületek alsó részéről a megöregedett vakolatot is el kellett távolítani. Ebben a nagy munkában sajnos a vallásügyiek harmadszori megkeresésünkre sem válaszoltak, s így csupán a megyei tanács anyagi támogatására és egyházközségünk híveinek adományaira kellett támaszkodnunk. Az e célra szervezett gyűjtés híveink buzgó áldozata révén 9300 lejre emelkedett. A munkálatokat a Vido Kft. lelkiismeretes csoportja végezte. Ezzel párhuzamosan sikerült beépíteni a parókia udvarán álló gyülekezeti ház  tetőterét, ahol tíz férőhelyes vendégszobákat alakítottunk ki.
Messziről valósággal világítanak a rétyi műemlék együttes hófehérre meszelt falai a Dobolyka-tető oldalában, a templom és a torony Réty világítótornya a szó minden értelmében. A lelkész elmondta, hogy a nyáron át tartó munkában örömmel tapasztalta a presbitérium és az egyház gondnoka, Bukur Béla gondoskodó segítségét, állandó jelenlétét. Közben itt is zajlott az élet. A szomszédos Sepsimagyarósra is beszolgáló Deák tiszteletesnek az ottani kisközösség gondjait is magára kellett vállalnia, részese volt annak a szép mentőmunkának, amellyel felújították az ottani templom úrasztalát, pad- és kar­zatelőkéit, s a mindezt méltó módon megkoronázó ünnepi istentisztelet szónoka is volt. A nyáron fogadták a bicskei református egyház lelkipásztora által vezetett testvér-egyházközségi küldöttséget, székelyföldi kirándulást szerveztek számukra.
Réty is az adventi várakozás időszakába lépett, a legkiválóbb alkalom a közös vallásos rendezvényekre. Deák tiszteletes elmondta, a rétyi és a komollói fiatalok, ikések közös csoportos tevékenységeket kezdenek, felváltva találkoznak a két szomszédos település lelkészeivel a karácsonyi ünnepkör részeként.
– Sejteni lehet, hogy elképzelésekből, tervekből nem fogytak ki.
– Valóban, most készülünk  templomunk belső tatarozására-meszelésére, hiszen azt is megviselték a lepergett évek. Számunkra, rétyiek számára is eljött az ideje, hogy az európai elvárásokhoz igazodva ravatalozót építsen a faluközösség. Szerencsében is részesültünk, ugyanis Zágoni Aladár építész felajánlotta egy tervezetét, ami kezdetnek biztató. Helyünk is van e célra, a templom és a temető közelében az Antos-kripta mellett. Erre a célra 4000 lejt kaptunk a megyei tanácstól. A teljes költség meghaladja az egyházközség erejét, s bízunk abban, hogy a közös cél elérésében partnerünk lesz a község önkormányzata is.

Vigíliára szól az ének
Soha nem olyan fontos az ének, a szakrális muzsika, mint december hónapjában, amikor a fogyó év történéseivel – jókkal, kevésbé jókkal megrakodva – egyre inkább rászorulunk a szeretet ünnepének lelki ajándékaira.
– Második esztendeje, hogy az ön ve­zényletével lép színpadra, ünneplő közönség elé  a rétyi Kováts András Fúvós Egyesület két zenekara. Milyen volt az év, hogyan készülnek karácsonyra? – kérdeztük Maksai József karmestert, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum tanárát, ki maga is Réty lakója, s néhai Kelemen Antal tanítványa.
– Változatlanul működik a zenekar, de inkább itthoni fellépéseket vállaltunk. Kiemelem a magyar kultúra napján a sepsiszentgyörgyi színház termében adott hangversenyünket és a Szent György-napi szereplésünket közösen a Melodika Együt­tessel. Jelen voltunk a Óriáspince-tetőn a Székely vágtán, a Perkőn is Dancs Anna­marival. Eleget tettünk minden meghívásnak: Gyimesfelsőlokra Berszán atya hívott meg a kicsengetésre.
– Bővítették-e a régi repertoárt? Száz zenész megannyi hangszerrel zenél. Kellett-e, kellene-e újabbakkal pótolni a meglévőket?
–  Kissé más ösvényekre kellett térnünk a repertoárral, mert úgy vettük észre, hogy a közönség szívesen hallgatja az operett­részleteket. Folytatni szeretnénk ezt, mert az említettek mellett jövőre más ismert operett­énekesek, külföldiek is fellépnének velünk a Szent György Napokon. Köszönhetően a helyi tanácsnak és Dálnoki Lajos polgár­mesternek, valamint a város- és megyevezetésnek, munkánkat nem aka­dályozzák anyagi gondok. Már készülünk az ünnepre, december 25-én este fogjuk megtartani otthon, Rétyen ha­gyományos karácsonyi hang­versenyünket. Karácsonyi énekekkel kezdjük, könnyű­zenei és magyar klasszikus feldolgozásokat játszunk, és hát ismét operettrészletek. Ezt követi majd újévi ko­mollói hangversenyünk. Ja­nuár 18-án ismételten jelen le­szünk a magyar kultúra napján, már most azt a mű­sorunkat ké­szítjük elő. Újabb hangszerekre, egy oboára és egy tubára pályáztunk a Leader-prog­ramban. Ez fontos nekünk, mert jövőben ünnepli a zenekar újraalakulásának 35. év­fordulóját.

Gyermekzsivaj visszhangzik a holtárokban
A december, az esztendőforduló ünnepi eseményei leginkább a gyermekeknek tartogatnak meglepetéseket, örömet, pihenőt a félévi tanulás után. Az Antos János központi iskola udvara önfeledt kacajtól hangos. Zoltáni Aranka testnevelő tanár, az iskola igazgatója testedző, felfrissítő gyakorlatokat végez tanítványaival, amikor kérdéseinkkel hozzá fordulunk. Örömmel újsá­golja, hogy nem esett a tanulólétszám ebben a tanévben, s hála a fennvalónak, a bűvös háromszázas lélekszámnál hat tanulóval több jár az iskolába. Jogi személy a rétyi iskola, a maga lábán áll. A helyi demográfia is úgy alakul – hangsúlyozta –, hogy az elkövetkező években is megtartja ezt a szintet, sőt, növekedést is látni a közel­jövőben.
– A nyár munkásnak bizonyult – mondta. – A községi költségvetésből új tetőzetet kapott az egerpataki iskola s belső falait is kimeszeltük. Hasonlóképpen megfelelő a szacsvai kultúrotthon két szobája a hely­beli iskola összevont osztályának és az óvo­dának. Belső illemhelyet alakítottak ki. A bitai iskolánál új deszkakerítést akarunk állítani, a jelenlegit megviselte az idő, nagyon rosszul néz ki. A régi iskolaépület hasznavehetetlenné vált. Jövőre tatarozni kellene a központi iskola külsejét, az óvodánál még termopán ablakokat kellene berakni. S hadd dicsekedjük el, hogy lányaink – Borbáth Tímea és Lőrincz Lívia – az atlétikában értek el jó eredményeket, Csősz Melindát a Temes megyei Szentesen tartott népdalversenyen díjazták. Hamarosan ké­szülünk a hagyományos iskolai karácsonyi ünnepségre.

Csapatmunka
– Lapunk lépésről lépésre beszámolt a községközpont és a maksai vasútállomás térségében alakuló, osztrák érdekeltségű jelentős ipari beruházásról, ami hosszas vitára adott okot. Mi történt a községben az augusztusi falunap után? – kérdeztük Dálnoki Lajos polgármestert.
– Lényegre törő leszek – kezdte. – Volt szó arról, hogy teljesen megújult az egykori Antos-kúria, s  mi több, már működik is benne a rétyi, komollói tanulók délutáni iskolája, ahol ebédelnek, és segítség mellett tanulnak másnapra. Az épület telkét körülvevő kerítést is fel kellett újítani. A munkát ugyanaz a kivitelező végezte, amely a kúria felújítását, értéke 52 000 lej volt, önerőből teremtettük elő a pénzt. Megpályáztuk azt a három évre szóló programot, amit a megyei tanács írt ki 2010-ben – 10 000 lej értékig – a vidéki kul­túrotthonok felújítási munkálataira. A feltétel az volt, hogy a helyi önkormányzatnak is legkevesebb ugyanennyi összeget kell biztosítania. Mi mindkét munkálat esetében lényegesen többet költöttünk, annyit, amennyit az épületek állapota megkövetelt, ugyanis ismert, hogy Szacsván a kultúrotthonban kellett helyet adni az iskolának és az óvodának. Hasonló, de nagyobb méretű munkálatokra lenne szükség a rétyi kultúrotthonnál, ahol a gerendákat is ki kellene cserélni. Ez jelen­tősebb összeget követel. Erre szeretnénk felhasználni a nyertes 322-es integrált pályázat számunkra visszaosztott ez évi általános forgalmi adóját, aszfaltréteget akarnánk öntetni ennek maradékából a református parókia felé tartó utcaszakaszra, hét kisebb rétyi és komollói utcába is beköttetni a ivóvízvezetéket és meghosszabbítani a Rétyi-tó övezetéig.