Nagyon elégedett Kovászna megye prefektusa a december elsejei nemzeti ünnep helyi rendezvényeivel: szép idő volt, sokan voltak, különlegessé tette meglepetésük a helikopterekből, kis repülőkből potyogtatott háromszínű cetlikkel. Ilyen szép ünnep még nem nagyon volt Sepsiszentgyörgyön – magyarázta tegnap a sajtónak –, s ilyen sokan sem jöttek ki még soha.
Hogy voltak-e tizenötezren? Hát ők megyeszinten számoltak ennyit, de itt, a megyeszékhelyen is összegyűltek legalább tízezren. Miként számolták, bedobták ama híres szerkezetet, amely ugyanennyi résztvevőt látott a székelyek nagy menetelésén? Azt itt nem tudták használni – magyarázta –, az autó nem fért volna el a tömegben, de ennyire becsülték, s azt igazán nem érti, hogy a csendőrség miért mondott csak 2500-at. Dumitru Marinescu azt is rendkívüli örömmel újságolta, hogy nagyon sok magyar is részt vett a vasárnap déli ünnepségen. „Nagyon-nagyon sok magyart láttam, többen oda is jöttek és gratuláltak. Legalább öten” – mesélte.
Incidens? Nem történt, volt egy kisebb zűrzavar a magyar fiatalok miatt: nem is érti, mit kerestek ott, de szidták a csendőröket, azért vitték be és bírságolták meg őket. Más gond nem volt. A prefektus és a román újságírók a magyarellenes jelszavakat sem hallották, szerintük az Új Jobboldal nem kiabált olyasmit, hogy „Kifelé a magyarokkal az országból”. „Én csak azt halottam, hogy Hargita és Kovászna román föld. De hát ez így igaz. Nem?”– kérdezett vissza.
Elégedett hát a prefektus és intézménye, úgy vélik, szép rendezvényt hoztak össze Románia nemzeti ünnepére. Kár, hogy értékítéletét elvakította a lelkesedés, s a szélsőséget csak a másik oldalon vette észre, a több megyéből idesereglett Új Jobboldal tagjainak viselkedése egy percig sem tűnt idegengyűlölőnek, szerinte nem volt több szép hazafias megnyilvánulásnál. Kicsit furcsa is hát tegnapi sóhajtozása: Miért nem tudunk békében, barátokként együtt élni itt mi, románok és magyarok?
Mi, magyarok legyünk „barátabbak”, vagy ők, románok?
