Egy nap elég volt ahhoz, hogy bizonytalanság, idegesség és pánik legyen úrrá a hazai gazdasági környezetben: miután hétfő este Traian Băsescu államfő bejelentette, nem hajlandó aláírásával szentesíteni a bukaresti kormány és a Nemzetközi Valutaalap megállapodását, másnap már két hónapos mélypontra zuhant a lej értéke az euróval szemben.
Az árfolyam kilengése pedig óhatatlanul és majdhogynem azonnal begyűrűzik a fogyasztói árakba, ráadásul törlesztőrészleteik emelkedése miatt is aggódhatnak a valutaalapú hitelt felvevő magánszemélyek és vállalkozások egyaránt.
S miközben a paloták közötti háború újabb lendületében hazudozással vagy éppen zsarolással vádolja egymást az államfő és a miniszterelnök, gőzerővel folyik a félretájékoztatás, a riogatás. A kormánypárti oldal azzal állt elő, hogy az államfő miatt nem lesz költségvetése az országnak, csúszhat a nyugdíjak, a bérek emelése. Az elnök viszont azzal érvel, átverés a költségvetésben előírt fizetés- és nyugdíjemelés, az üzemanyag jövedéki adójának növelése nyomán ugyanis – amit a kormány a nemzetközi pénzintézettel folytatott tárgyalások során vállalt – jelentősen drágul majd a benzin és gázolaj, mindez pedig kihat az inflációra, és igen érzékenyen érinti a vállalkozásokat, összességében tehát fékezi a gazdaságot.
A vitatéma tehát igen fontos, hisz mindannyiunk életét befolyásoló döntésekről van szó – a vita módja azonban balkáni, és az ügy súlyához képest oly fokú felelőtlenségről tanúskodik, amely országvezetőkhöz méltatlan. Mindkét fél a lehető legorcátlanabb módon, demagóg és populista kijelentésekhez folyamodva próbál politikai tőkét kovácsolni a büdzsé elfogadásából: Traian Băsescu a vállalkozók, adófizetők védelmezőjének szerepében tetszeleg, Victor Ponta pedig a nyugdíjasok, fizetésből élők érzelmeire próbál hatni. Hogy mindeközben az ország közröhej tárgyává válik mind Európában, mind a gondolkodó romániai polgárok szemében, az szemmel láthatóan egyiküket sem érdekli.
Bukarestben tehát újra veszekednek. S bár bennünket meg nem kérdeztek, hogy e cirkuszra kíváncsiak vagyunk-e, az árát mégis velünk fizettetik meg...