A végső simításokat végzik a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson, és bár a második – november végi – határidőt sem tudták tartani, most már szemmel látható, hogy nincs sok hátra, amíg a teljesen felújított létesítményt újra átadják a közönségnek.
Kívülről már befejezettnek tűnik az épület, rajta – a város és a vágányok felől is – kétnyelvű tábla hirdeti, hogy hova is érkezett az utazó. Betűi kissé aprók a homlokzathoz képest, de mindenképpen előrelépés, hogy hivatalos feliraton olvasható a magyar településnév is. A falak hófehérek, és bár a műanyag keretes ajtók-ablakok kifogásolhatók egy ilyen történelmi épületen, az összkép rendezett.
Bent még csempéznek – világos, barátságos színekkel – , ezért jegyet továbbra is a két évvel ezelőtt odahelyezett kék „konténerirodában” lehet váltani. Az aluljáró és az újjászületett peronok azonban már használhatók. Lent ugyan huzat van, de a lépcsők csúszásmentesek, és mindegyiken van kerekes székeseknek szánt lift – egy lecsapható fémlemez, amely gombnyomásra emelkedik vagy ereszkedik a fal mentén.
A 2-es és 3-as vágány között az utasok tető alatt, akár ülve is várhatják a vonatukat, és vízcsap is van, bár ez tegnap még nem működött. A 3-as és 5-ös vágányt kiszolgáló peron (a 4-es nem szerepel az eligazító táblán) szerényebb: csak egy lépcső vezet hozzá, rövidebb, és tető sincs fölötte. Innen már nehezen betűzhető ki a Sfântu Gheorghe – Sepsiszentgyörgy felirat, de az állomás széles ereszére már kitűzött román zászló jól látszik, s kamerákat is felszereltek.
