Vajon? Van-e értelme ennek a kérdésnek, hiszen sokszor észre sem vesszük, hogy a nyárból az őszbe, az őszből a télbe mentünk át. Az ésszerűnek tűnik, hogy a hideg hatására szervezetünk belső hőegyensúlyának fenntartására a nyárinál több nyersanyagot (ételt) dolgoz fel. A fokozott anyagcsere-folyamat igazolására több kísérletet, illetve megfigyelést végeztek.
Az eszkimók anyagcsere-folyamata az Európa délibb területein élőkéhez viszonyítva fokozottabb. Hasonló következtetésekre jutottak kutatók (Scholander és társai) Norvégia magas hegyein ősszel hat hétig élő, könnyű ruházatot viselő, kevésbé védett helyen éjszakázó nyolc fiatal, vagy a koreai félszigeti búvár-halász nők merülése és pihenő időszaka közötti (Hong megállapítása mérések alapján) anyagcsere-folyamata intenzitásának esetében.
Mivel a mérsékelt, kontinentális éghajlatú területeken a már említett átmenet nem csupán fokozatos, hanem kiszámíthatatlan is (vissza-visszatérő nyárias meleg, mint az idén is nálunk), a táplálkozásunkban beálló változás sem tudatosul naphoz, héthez kötötten. De nem is akaratlagos. Az, hogy enni szeretnénk, mert éhségérzetünk van, csakúgy, mint a „telítettség” érzése, a hipotalamusz (a köztiagy harmadik agykamra alatti része) „utasításától” függ. Odaérkező impulzusokat (ingereket) pedig az agykéregtől, illetve az agytörzsi és gerincvelői vegetatív központoktól kap. A jóllakottságot a talamusz mediális része „tudatja velünk”, míg az éhség ennek laterális területén „szólal meg”. Mi csak tudomásul vesszük ezeket az ingereket, és a „parancsnak” megfelelően cselekszünk.
Tegyük fel tehát újra a kérdést: van-e olyan tapasztalatunk, hogy télen másképp táplálkozunk? Azaz a napi menünk a nyárihoz képest változott? A három, vegyi szempontból energiaképző alaptáplálékunk, a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok (olajok) étrendünkben a hideg időjárás beálltával alkotóelemeiben azonosak-e a nyárival? Véleményem (saját tapasztalatom alapján) egyezik a szakirodalomban olykor vitatott megállapításokkal, vagyis: szemben a nyári, szénhidrátokban (gyors energiabiztosító) gazdagabb étrendünkkel, télen több (hosszabb lebomlású) zsiradékban gazdagabb ételt fogyasztunk (disznóvágás!). Ugyanakkor kevesebb friss zöldséget és gyümölcsöt iktatunk a napi étrendünkbe, mert bár ezek tárolhatóak, de a tárolás (konzerválás) során veszítenek értékükből (vitaminok, ásványi sók rostok, víz), és beszerzésük jóval meghaladja a nyári költségeket, tápértékük pedig alacsonyabb.
A gyors energiapótlásra főleg a májban és az izmokban a glikogén (polizacharid, keményítő, azaz tartalékolt szénhidrát) szolgál, míg a zsírok (mono-, di- és trigliceridek) a zsírszövet tartalékanyagai a hosszú távú energiatermeléshez. A kevesebb mozgással is járó telelésünk idején a felhalmozódó zsírtartalékunk megmarad. Ha figyelembe vesszük a téli nagy étkezésekkel körített ünnepeket is, az otthonülő jólét szinte észrevétlenül vezet súlygyarapodáshoz. Innen az okos (vallás rendelte) érvelés a tavasz eleji böjtös „megkönnyebbülésért”.
