A kérdés az, bővíti vagy szűkíti a romániai magyarság politikai mozgásterét az ezentúl hol egy, hol két kapura folyó játék, melyet e két aktor fog produkálni a voksát neki szánó magyar szavazótábor szeme előtt?

Az RMDSZ politikai monopóliumának megtöréséhez, mint a Reform Tömörülés és utódai szervezkedésének közel tíz éve tartó, mára talán lezárult kudarcsorozatából láthattuk, nem volt elegendő a belsőből külsővé vált ellenzék fellépése, szükséges volt hozzá az is, hogy a román politikai elit körében uralkodó kezdeti egységes álláspont a magyar kisebbség irányában megbomoljék, két egymással markánsan szemben álló nézet alakuljon ki arról, mit is kell e sok fejtörést okozó népcsoporttal kezdeni. E nézeteltérés elvi természetéről sokat lehetne vitázni, alkalmi vagy stratégiai jellegéről nemkülönben. De ha a DA Szövetségen belüli szakadás melléktermékeként született is, nemcsak a magyar, hanem az országos közéleten belül is gyökeresen új helyzetet eredményezhet, és az eddigiektől eltérő erőviszonyokat szül.

A tizenkilenc évi egyeduralom birtokosai szemlátomást nehezen hiszik el, hogy más jellegű megegyezés is lehetséges kisebbség és többség közt, mint amit maguk kimunkáltak a kilencvenes évek elején, hogy utóbbi egy, az eddigitől különböző alkuba is belemehet. A most színpadra lépő felet pedig pontosan e remény élteti, ennek tető alá hozatalában az úttörő és a kovász szerepét szánja magának.

A két párt a dolgok természetéből fakadóan önmagában csak a részt képviselheti, az egész valahol harcukból és együttműködésükből születhet meg. Ezért érdemes a következetesség bajnoka, Tőkés László körültekintő álláspontjára odafigyelni. Üdvözli a pluralizmust, de nem vállal szerepet az új pártban. Az MPP bejegyzésével úgy lehet, tulajdonképpen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ideje jött el. Értsd: dolgaink sokrétű megvitatásának, az érdekszövetségek alaposabb átvilágításának, a közélet megtisztításának, egy új egység kimunkálásának évada.