– így foglalhatóak össze az elmúlt három év eredményei és nehézségei, kudarcai, amelyekről András-Nagy Róbert­tel, a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház menedzserével beszélgettünk abból az alkalomból, hogy december 2-án lejárt a három évre szóló mandátuma, a versenyvizsgáig három hónapos ideiglenes megbízatását tölti.

A gyógyszerellátásról
– Három esztendővel ezelőtt a frissen kinevezett menedzser azt mondta első be­szél­getésünk alkalmával, hogy a konyhától a műtőig elemzi a gondokat, vagyis az élelmezéstől a gyógyszerellátásig, a belső kommunikációtól a betegekkel történő kap­csolattartásig, a járóbeteg-rendelő ellátásának láthatóvá tételétől az egyes kabinetekig. Mit sikerült ebből feltérképezni, illetve az adott területek működésén javítani?
– Ha rangsorolni kellene a gondokat, a legnagyobb probléma a gyógyszerellátás folytonosságának hiánya volt. Vagyis, ha az orvos felírt egy antibiotikumot, nem biztos, hogy két nap múlva a beteg tudta folytatni ugyanazt a kezelést. Ennek oka elsősorban nem a pénzhiány volt, hanem szervezési, beszerzési hiányosság. Észleltük ezt a kötszerek, különböző segédeszközök, fogyóanyagok vonatkozásában is, itt a minőség sem volt mindig megfelelő. Ezt folyamatosan orvosoljuk azóta is, és mostanra eljutottunk oda, hogy egy hónapos tartalékkészletet halmoztunk fel a legalapvetőbb, legfontosabb gyógyszerekből. Úgy gondolom, a gyógyításban dolgozók keze alá jelenleg jobban tudjuk biztosítani az anyagokat, mivel kilencven százalékban átszerveztük a beszerzést. 2011-től a beszerzési terveket úgy készítettük el, hogy reális szükségletet mutassanak. Addig ez úgy történt: megnézték, miből mennyi fogyott a raktárból az előző évben, és aszerint rendeltek. Ez nem mutatott reális képet, mert pénzügyi okokból korábban olyan döntéseket is kellett hozni, melyek nyomán nem biztos, hogy rendeltek abból, amire szükség lett volna. Most olyan beszerzési szerződéseket kötöttünk, amelyek nem adott mennyiségű gyógyszerre, eszközre vonatkoznak, hanem év közben is utána tudunk rendelni. Ez azt jelenti, hogy a piacon megtalálható antibiotikumok majd mindenikének beszerzésére létezik szerződésünk, s bár csupán néhányat használunk rendszeresen, lehetőségünk van arra, hogy bármelyiket be tudjuk szállítani egy-két napon belül. Olyan rendszert vezettünk be – amit még szeretnénk fejleszteni –, hogy folyamatos visszajelzést kapjunk az osztályokról a gyógyszer- és anyagszükségletről. Egy időben például könnyen törtek el a fecskendők, mert rossz minőségűek voltak, ezzel viszont csak azok szembesültek, akik használták, így csak akkor tudtunk más minőségűt rendelni, ha az információ eljutott hozzánk.
– A gyógyszerellátás ellenben az elmúlt három esztendőben sem nmindig volt zökkenőmentes, olykor a betegeknek kellett bevinniük egy egyszerű  Paracetamolt, a rákos betegek gyógyszereiről nem is beszélve, kezelésük szinte kilátástalannak mutatkozott 2013 elején...
– Arra törekszünk, hogy az alapellátásban szükséges gyógyszereket biztosítsuk. Ha olyan orvosságot kell szednie a betegnek, amely nem feltétlenül tartozik a sürgősségi ellátáshoz, hanem inkább állapotfenntartó készítmény, akkor azt nem kell biztosítanunk számára, ellenben az orvos felírhatja még bent tartózkodása idejére azért, hogy minél korábban kezdje meg a kezelést. Paracetamolból valóban volt hiány egy időben, a nyílt gyógyszertárakban meg lehetett vásárolni, mert ők bárhonnan rendelhetnek, de a mi beszállítóink egy ideig nem forgalmazták. Az egészségügyi programos gyógyszereknél előrendelés történik. Ismerjük a költségvetést, a programfelelős szakorvos közli, hogy a következő hónapban milyen gyógyszerszükséglete lesz a kezelésekhez, és annak függvényében egy hónappal azelőtt rendeljük a készítményeket. Nem minden gyógyszert tudunk beszerezni, mert nem jelentkeznek a beszállítók, év elején pedig az onkológiás programban kevés volt a pénz, ez akadályozta a megfelelő beszerzést.
– Az osztályvezető orvosok feladata és felelőssége, hogy összeállítsák az éves gyógyszer- és anyagszükségletet. Mi történik, ha változik a betegállomány, és más gyógyszerekre van szükség, mint egy évvel korábban?
– A 34-es sürgősségi kormányrendelet értelmében minden év végéig el kell készíteni egy beszerzési tervet, ami minden egyes használati eszközt, gyógyszert tartalmaz a fecskendőtől a takarítószerig, az irodai felszereléstől az utolsó darab papírig. Emiatt döntöttünk az olyan típusú keretszerződések mellett, amelyek nem adott mennyiségű anyagra, gyógyszerre szólnak, hanem a rendelés mindig kiegészíthető szükséglet szerint.

Kevesebb, de jobb
– A betegek hozzátartozói szinte ételhordóval hordják be az ebédet, meleg va­csorát a beutalt családtagnak a kórházba. Ez bevett rossz szokás, vagy szükség van erre a kiegészítésre?
– Mi azt gondoljuk, és ezen folyamatosan dolgozunk, hogy a beszállított nyersanya­gok minőségén múlik, milyen kosztot tudunk biztosítani a betegeinknek. Azt az elvet követjük, hogy inkább kevesebbet, de minőségit vásároljunk. Szerintünk az a legdrágább étel, amit eldobunk. Sajnos, erre korábban volt példa. Úgy tartjuk, inkább legyen a darab sajt reggelire néhány grammal kevesebb, de a beteg fogyassza el jóízűen. Nem vagyunk négycsillagos vendéglő, de úgy gondolom, elfogadható menüt tudunk biztosítani jelenleg a bete­geknek. A hozzátartozók részéről pedig szemléletváltásra volna szükség, mert nem tartom helyénvalónak, hogy például a diabéteszes beteg családtagja látogatóba jön egy doboz pizzával.

Orvosok jönnek, mennek
– Négy főállásban dolgozó szakorvossal és huszonkilenc szerződéssel foglalkoztatott orvossal tevékenykednek többen a megyei sürgősségi kórházban, mint három esz­ten­dővel ezelőtt. Ez elsősorban az ügyeletek biztosításában jelent lényeges előrelépést. Igaz ugyan, hogy ez idő alatt kilencvenegy orvossal kötött a kórház különböző típusú szerződéseket, de a helyettesítők időközben elmentek, többen felmondtak, a rezidensek még nem tértek vissza. Jelenleg tizenkét ügyeleti vonal működik, ami hárommal több szakágazatban biztosít huszonnégy órás szolgálatot, mint 2010-ben. Jó arány az, hogy harmadannyi ügyeleti vonal mű­ködik, mint ahány szakterület van a kór­házban?
– Nem rossz arány, mert például a belgyógyászaton belül vannak társszakok, mint a hematológia, endokrinológia, diabetológia és természetesen az általános belgyógyászat. A sürgősség az egyik nehezen lefödött terü­let, idén az is előfordult, hogy a sürgősségi osztályon éjszaka nem volt ügyeletben orvos, de javult a helyzet, egy rezidens november 1-jétől visszatért a sürgősségre, így jelenleg nyolc orvos teljesít szolgálatot ezen az osztályon, és január 1-jétől érkezik még egy sürgősségi szakorvos. A rezidensekkel kö­tött munkaszerződés egyik kitétje, hogy amennyiben az illető nem tér vissza legkeve­sebb annyi időt dolgozni a kórházhoz, mint amennyit a rezidensi képzése tartott, akkor vissza kell fizetnie a bérét az adott évekre. A képzés ideje alatt a kórház fizeti az egészség­ügyi minisztériumtól kapott kü­lön alapból, tehát a kórháznak nem jelent pluszköltséget, de számít az illető szakorvos tevékenységére. Jelenleg harmincnégy rezidens orvossal van szerződésünk, akik nem egyszerre fejezik be a szakképzést, ezért változó, hogy melyik esztendőben milyen orvospótlásra számíthatunk.

Építőtelep nyolc éve
– Ötszázkilencvenöt ágy, több mint nyolcszáz alkalmazott, ötezer köbméter vízfogyasztás havonta. Súlyos számok, kevés a hozzárendelt pénz. És még ott az építkezés, amelynek befejezéséhez legkevesebb nyolcmillió lejre lenne szükség. 2005-ben szer­kezeti megerősítésként kezdődött, korsze­rűsítésként folytatódott, tizenhárom millió lejt költöttek eddig a munkálatokra, és azt látjuk, az építkezés miatt osztályokat zsúfoltak össze, az építőtelepi hangulatnak nincs vége, a betegek kényelme messze elmarad az ígéretektől. Az egészségügy jövő­re tervezett költségvetési mutatói alapján számíthatunk-e a helyzet javulására?
– A költségvetési tervezet szerint az egészségügyi minisztérium 2014-re 204 millió lejt szán beruházásra, holott csupán a megyei kórháznak legalább 160 millió lejre lenne szüksége a sürgősség bővítésére, a belgyógyászat épületének rendbetételére, ahol helyenként olyan rossz a tető, hogy becsepeg az eső, a főépület szerkezeti megerősítési munkálatainak és korszerűsítésnek a befejezésére, a csatornahálózat teljes felújítására, egy víztározó létrehozására. Anyagiak hiánya miatt nem tudjuk megszerezni a laboratórium számára a megfelelő ISO-minősítést, mert legalább 300 ezer lejes beruházásra lenne szükség. Ezt jelenleg nem tudjuk bevállalni. A laboratórium teljes átépítésére lenne szükség, mert a bizonyítvány megszerzéséhez biztosítani kell a tevékenység szabvány szerinti körforgását, a sima munkafelületeket. A képi diagnosztikai tevékenység, a munkavédelmi biztonság és a tudatos környezetvédelmi gazdálkodás, hulladékmenedzsment ISO-bizonyítványait ellenben sikerült megszereznünk.
– Köztudott, hogy az idei költségvetés nem elegendő egyetlen kórháznak sem esztendő végéig. Idén mennyiből gazdálkodtak, és még milyen összegre van szükség? Mi az, amit három évvel ezelőtt célul tűzött ki, és nem sikerült megvalósítani?
– Az elmúlt tizenegy hónap alatt 11 millió euró volt a kórház költségvetése, a decemberi értékeket még nem ismerjük, de közel 1,2 millió lej még hiányzik év végéig. Többek között nem sikerült a fül-orr-gége osztály elköltöztetése a belgyógyászat épületének földszintjére, ami lehetővé tette volna, hogy  a neurológiát kiterjesszük az egész első szintre ott, ahol jelenleg egy fél emeleten működik. A Kórház utca felől nem tudtuk megvalósítani a kijárót, amivel a mentők forgalmát lehetne gyorsítani. A konszolidálással nagyon lassan haladunk. Idén olyan munkálatokat végeztünk, amelyek nagy értékűek, de nem látványosak. El­készült az oxigénhálózat, a betegfigyelő, a tűzvédelmi figyelőrendszer, viszont folyamatosan tervegyeztetési problémák adódtak. Nyolc tervet kellett összehozni. Úgy gondolom, talán nem kellett volna nekifogni a B épületszárnynak, hanem azt a megyei tanácsi pályázatból kellett volna megerősíteni. Az történt, hogy a C szárny befejezése után megmaradt valamennyi pénz, és abból hozzáfogtak a B szárnyhoz, a pályázat is módosult, meg a tervek is.
– Azt mondta, amikor a megyei tanács kiírja a versenyvizsgát, jelentkezik, még egy mandátumra vállalkozna. Ezek szerint elé­gedett a megvalósításokkal?
– Ez csapatmunka, amiben elsősorban a munkatársak, az igazgatókollégák, osztályvezetők meglátásaira, javaslataira támaszkodtam. A jó kommunikáció sokat segített a megvalósításokban. A problémákról mindig nyíltan beszéltünk, és kikértük a kollégák véleményét adott döntések előtt. Úgy gondolom, sikerült valamennyit változtatni, a kórházat egy kicsit betegközelbe hozni.