Az elmúlt két hét edzései és mérkőzései után erre a határozott következtetésre jutott Zoran Mikes, a Sepsi-SIC november 18-án kinevezett bosnyák edzője. Jó a csapatunk, amelyet jó egyéni játékosok alkotnak. Nekem őket kell jobb alakulattá összekovácsolnom, hiszen csak így lehetünk legjobbak – nyilatkozta Mikes, aki Déri Csabát váltotta a zöld-fehérek kispadján. Az új tréner a bukaresti Rapid elleni mérkőzés előtt csatlakozott az együtteshez, és ha a fővárosi sikert is beleszámoljuk, akkor négy győzelem és egy verség a 41 éves szakember eddigi mérlege. A sepsiszentgyörgyi csapat edzőjével az elmúlt hét közepén beszélgettünk, azóta csapatunk megnyerte a Horizont Minszk elleni Európa Kupa-meccsét, és tegnap a Brassói Olimpia elleni bajnokin is diadalmaskodott.
– Hogy érzi magát Sepsiszentgyörgyön?
– Nagyon jól, hiszen megérkezésem óta mindenki kedves hozzám és segítőkész velem. Nagyon tetszett az első „hazai” mérkőzésünk, hiszen a csapatnak csodálatos szurkolói vannak.
– Mit tudott a csapatról, mielőtt ide jött volna?
– Ideérkezésem előtt tudtam, hogy jó a csapata Sepsiszentgyörgynek, szép a város, kedvesek az itt élő emberek, és azt is, hogy nagy népszerűségnek örvend itt a női kosárlabda. Már az első pillanattól tudatosodott bennem, hogy jó helyre jöttem, mivel a Sepsi-SIC ambíciós klub, én is ambíciós vagyok, és bízom abban, hogy közösen megvalósíthatjuk az együttes célkitűzéseit. Jó a csapatunk, amely jó egyéni játékosokból állt össze. Nekem őket kell jobb csapattá összekovácsolnom, hiszen csak így lehetünk legjobbak.
– Milyennek tűnik a román bajnokság?
– A román bajnokságban mindig voltak jó csapatok, s ebben a szezonban rajtunk kívül – akik egyedüli alakulatként játszunk az európai kupasorozatban – kiváló együttes még Arad, Târgovişte, Gyulafehérvár és Alexandria. Sok román játékost ismerek, hiszen korábban edzettem a bosnyák női válogatottat, és játszottunk Románia ellen. Úgy gondolom, jó a román bajnokság, az első két itteni mérkőzésem könnyebb volt, de a folytatás már nehezebb lesz, hiszen megyünk Brassóba, jön hozzánk Târgovişte, és mi még játszunk az Európa Kupában.
– Milyen esélyt lát arra, hogy a Sepsi-SIC ebben a szezonban döntőt játsszon?
– Valójában a bajnokság második fele mutatja majd meg azt, hogy mire képesek a csapatok, mire leszünk mi képesek. Nagyon jól fel kell készülnünk a visszavágóra, s úgy érzem, erre alkalmunk is lesz, ugyanis nem jutunk tovább az Európa Kupa csoportköréből. Az első négy csapat között szeretnénk zárni az alapszakaszt, hogy a rájátszásban mi élvezhessük a hazai pálya előnyét. Nehéz lesz, hiszen van már három elvesztett mérkőzésünk. Arad eddig megnyerte az összes meccsét, és várhatóan az alapszakasz győztese is ő lesz. Bízom abban, hogy elcsípjük a második helyet, így az elődöntőben is kihasználhatjuk a hazai pálya előnyét. Ha viszont nem, akkor remélem, az áprilisi elődöntőig jó felkészül csapatunk, és a hazai pálya előnye nélkül is meg tudjuk lepni ellenfeleinket, így mindegy lesz, hogy itthon vagy idegenben játszunk. Optimista vagyok.
– Elégedett a játékosaival?
– Igen. Még úgy is, hogy nem én raktam össze a csapatot. Én hiszek a kemény munkában, a kemény edzésben, és azt vallom, úgy játszunk, ahogy edzünk. Ha a lányok elfogadják az én feltételeimet, és keményen dolgoznak, akkor a szezon végéig elégedett leszek a csapattal.
– Ejtsünk pár szót a nemzetközi mérkőzésekről is. Milyennek tűnik az európa-kupabeli csoportunk és az ellenfelek?
– Felvételről láttam a Tarsus elleni mérkőzést, ami a nézők szempontjából nagyon izgalmasra sikeredett, hiszen végig szoros volt. Szerintem nagyon nehéz lett volna megnyerni azt a meccset, mivel a törököké nagyon erős csapat, s azt a pár hibát is kihasználják, amit ilyenkor elkövet az ember. A folytatásban három kiszállása volt a Sepsi-SIC-nek: itt nemcsak a mérkőzések, hanem az utazás szempontjából is nehéz dolgunk volt. Roppant megviselte a csapatot például eljutni Minszkbe, majd hazajönni, és játszani a román bajnokságban, utána elmenni Novoszibirszkbe, és újra hazajönni... Továbbá, ha nekünk is lenne egy honosított amerikai kosarasunk – ahogy több európai klubnak is van –, aki játszhat Európában, három tengerentúli játékossal nekünk is könnyebb volna. Ezért nekünk mindig hiányzott Simmons, és ez az európai porondon sokat nyom a latban. Például, ha a tarsusi visszavágón őt is pályára küldhetem, akkor sokkal könnyebb lett volna nekünk. De mit tudjak csinálni, ha ebben a szituációban vagyunk... Mindegyik csoportbeli ellenfelünk nagyon jó, s ennek ellenére mindent megteszünk, hogy megnyerjük a két itthoni mérkőzés valamelyikét, mivel a csodálatos szentgyörgyi szurkolók megérdemelnek egy nemzetközi kupagyőzelmet (azóta a Sepsi-SIC bezsebelte európa-kupabeli első sikerét, hiszen csütörtökön 53–47-re diadalmaskodott a Horizont Minszk ellen). Számomra, a lányoknak és a Sepsi-SIC-nek a román bajnokság a legfontosabb, de a csapat kémiájának jót tenne egy győzelem.
– Befejezésként: milyen különbséget lát a bosnyák és a román kosárlabda-bajnokság között?
– Szerintem egyforma a két bajnokság, hiszen mindkettőnek megvannak az erős és a gyenge csapatai. A különbség talán abban áll, hogy a legjobb bosnyák klubok részt vesznek az Adria-ligában, és többet játszanak. A legnagyobb eltérést azonban a szurkolók jelentik: tudtam, hogy itt csodálatos a szurkolótábor, és felkészültem egyfajta hangulatra, de mégis meglepett a Nagyvárad elleni meccsen kialakult atmoszféra. A nézők végig biztattak minket, és fantasztikus a hangulat a sportcsarnokban.
