A Kárpát-medencei Vitézi Rend Felső-Háromszéki Székkapitánysága szombat délben a kézdivásárhelyi régi református temetőben nagyméretű kopjafát avatott a Vitézi Rend megalakulásának 93., illetve a rendalapító Horthy Miklós, Magyarország kormányzója kézdivásárhelyi látogatásának 73. évfordulója alkalmából. A szűk körű ünnepségen a rend tagjai és a meghívottak mellett ifj. Hegedűs Lóránt, a budapesti Hazatérés Temploma lelkipásztora, vitéz Illyés Zsolt, a Vitézi Rend fő széktartó törzskapitánya, valamint vitéz Vad László, a Vitézi Rend főkapitány-helyettese is jelen volt. A több mint négyméteres emlékjelt István Sándor fafaragó, vitézjelölt készítette cserefából, a kormányzó domborműve pedig Vetró András szobrász alkotása. A kopjafa-állításhoz szükséges pénzt a Vitézi Rend tagjainak közadakozásából teremtették elő.
A ceremónia a vitézi hiszekeggyel kezdődött: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.
Elsőként vitéz lovag Pásztori Tibor Endre, a Vitézi Rend erdélyi országos törzskapitánya szólt az egybegyűltekhez, méltatta a nem mindennapi eseményt. Őt követően vitéz Illyés Zsolt mondta el, hogy Székelyföldre, Háromszékre mindig nagy szeretettel jön, sokszor és örömmel tette meg e hosszú és fárasztó utat, hiszen dédszülei és azok szülei Kézdiszentléleken éltek és haltak. Elmondta: Magyarországnak három kormányzója volt, az első Hunyadi János, a második Kossuth Lajos, a harmadik pedig vitéz nagybányai Horthy Miklós, akit a történelem sajnálatos módon nem úgy kezel, mint ahogy azt megérdemelné. Horthy vérzivataros első világháború, majd tanácsköztársaságnak nevezett vörös terror és Trianon után vette át az ország vezetését 1920-tól 1944-ig. Egy általa örökölt romországból virágzó országot teremtett – hangsúlyozta a szónok, aki rövid beszédét Isten áldja a kormányzó emlékét szavakkal zárta.
Az emlékjelt vitéz Illyés Zsolt és vitéz Lukács Jenő Benedek kézdiszéki székkapitány leplezte le. A kopjafát György Levente, a Boldog Özséb-plébániatemplom segédlelkésze és Szentgyörgyi Zsombor református lelkipásztor szentelte és áldotta meg.
Ifj. Hegedűs Lóránt beszédében a kormányzó kenderesi újratemetésétől indulva el az alig egy hónappal ezelőtti szoborállítási botrányról beszélt, amikor az általa vezetett templomban felavattak egy, a kormányzót ábrázoló bronz mellszobrot, s ezzel hihetetlen hisztéria és rágalomáradat vette kezdetét, vasárnapi gyülekezetet zavart meg egy „szélsőséges, kommunizmusban gyökerező csürhe”, melyet sajnálatos módon saját egyházának vezetői is védelmükbe vettek, és a lelkészt és gyülekezetét vonták eljárás alá. „Mi hitvalló hősként emlékezünk Horthy Miklósra. Miért nem szabad őt erkölcsi és történelmi értelemben rehabilitálni?” – tette fel a kérdést, és választ is adott rá a lelkipásztor: „Mert akkor kiderülne, hogy a magyar nem egy bűnös nemzet.” Horthyra még a szövetséges hatalmak sem tekintettek háborús bűnösként, még azt sem engedték, hogy gyanúsítottá tegyék, hiszen ő volt az, aki Koszorús vezérezredes hívásával az esztergomi páncélosokkal megvédette a budapesti gettót, a budapesti zsidóságot, életmentő cselekedeteket hajtva végre. Micsoda dicső, történelmi pillanat volt az, amikor a kormányzó Kézdivásárhelyre is ellátogatott – hangsúlyozta többek között ifj. Hegedűs Lóránt.
Vitéz dr. Szőcs Géza Mihály ny. egyetemi tanár a Vitézi Rend Felső-Háromszéki Székkapitánysága nevében köszöntötte az ünneplőket, és köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak az emlékjelállításhoz. Vitéz Szécsi Mátyás Pál törzskapitány ifj. Fazekas László Hazám című versét szavalta el, majd Pásztori Tibor Endre országos törzskapitány érdem- és díszokleveleket, illetve kitüntetéseket adott át és léptetett elő vitézi hadnaggyá négy vitézt. A több mint egyórás ünnepség a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével, illetve koszorúzással ért véget.
