Egy éve aratott elsöprő győzelmet a választásokon a Szociál-Liberális Szövetség, s kétharmados parlamenti többséggel megalakították a Ponta-kormányt, melynek aztán ezt a kezdeti diadalt többé még megközelítenie sem sikerült, nemhogy felülírnia. Éves mérlegük inkább negatívumoktól terhes, mint sikerektől, akárhogy nézzük, a kétes eredménnyel járó kenyér-áfacsökkentésen kívül alig lehet valamit a javukra írni.
Pedig minden adott volt, hogy jó irányba mozdítsák az ország szekerét, mégsem tették. Hamvaikba haltak reformelképzeléseik, már a vita során elsikkadt az alkotmánymódosítás, az ország gazdasága látszólag növekszik, de a kis- és középvállalkozások lassan alig nyögik a rájuk rótt terheket, s ezek jövőben tovább nehezülnek. Menet közben derült ki, nincsenek szakembereik, illetve a jó koponyák véleményére senki nem kíváncsi, a szociáldemokraták és a liberálisok egyaránt a két pártelnök kebelba-rátait, érdekcsoportjait tolták előtérbe, akik fiatalok ugyan, de a rafinált vén rókáknál is veszélyesebbek: telhetetlenek, arrogánsak, bosszúállók, s mindehhez még legalább tapasztalat vagy szakértelem sem társul. S ezt csak fűszerezi az örökös marakodás, vita, ha nem Traian Băsescu államelnökkel meccselnek, akkor egymást szedi szét Victor Ponta és Crin Antonescu.
A monstrumkoalíciónak sikerült majd mindent továbbvinnie, amiért elődeikre ellenzékből orroltak. Kormányrendeletekkel irányítják az országot, mert jelentős többség áll ugyan mögöttük, ám lassú a parlamenti munka, nincs türelmük az ifjú titánoknak kivárni, míg egy-egy jogszabály bejárja a törvényalkotás demokráciákban jól bevált útját. Így sorra születnek a rosszabbnál-rosszabb döntések, melyeket nem győznek javítani, a parlamentet pedig vélemény nélküli szavazógéppé silányították, s hogy valamilyen feladatuk mégis legyen, sorra alakítják a vizsgálóbizottságokat, főként a politikai bosszúállás eszközeiként.
Nem szárnyalt túl magasan korábban sem, de az elmúlt egy évben Románia nagyon mélyre süllyedt. A korrupció burjánzik, egyre nagyobb méreteket ölt, az igazságszolgáltatás mind gyakrabban mutatja meg manipulált, sötét oldalát, és lassan minden hiteltelét elveszíti a politikum (ideológiai hovatartozástól függetlenül). Egy esztendővel a dicső diadal után csőd szélén az egészségügy, tanügy, nem működik jóformán semmi rendesen. Elszalasztották hát az első, legtöbb megvalósításra alkalmas évet, a következőben választások lesznek. Sok jót tehát nem remélhetünk, lassan, de biztosan gurulunk lefelé a lejtőn. Kérdés csak az, hogy hol a legalja?