Az uniós normák szerint a disznót megszúrása előtt el kellene bódítani. Erre a célra speciális bódítópisztolyt használnak – alkalmazása viszont meg­lehetősen körülményes. Csak rendőrségi engedély birtokában tartható, használható, a bódítólövedékekről pontos nyilvántartást kell tartani. Az ára is borsos, meghaladja az ezer lejt – a kiadást nem minden alkalmi disznóvágó tudja vállalni. Ha egy-egy településen van is bódítópisztoly, szinte lehetetlen minden egyes állat levágásához bevetni. Vannak napok, mikor tízesével ölik a disznókat faluhelyen, ha minden esetben élni akarnak a bódítás lehetőségé­vel, az utolsó sertés este kerülne sorra. Marad tehát a mészáros kése.
  A Kovászna Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság tulajdonában öt bódítópisztoly van. Úgy tudják, megyeszerte még 30–40 bódítókészülék létezik, de erről hivatalos adat nincs. Ezek nem szó szerint vett bódítópisztolyok, sok esetben házilag gyártott szerkezetekről lehet beszélni – mondta el érdeklődésünkre dr. Sikó Barabási Sándor megyei főállatorvos.
Sokkal fontosabb kérdés viszont a trichinella-ellenőrzés: ezt mindenkinek saját érdekében kell elvégeztetnie. A vizsgálathoz a rekeszizom (a tüdőt és szívet gyomortól, illetve májtól elválasztó hártyás izom) egy 15–20 dekás darabját kell beadni – a comb, karaj nem felel meg, nem lehet benne kimutatni a kórokozót. A vizsgálatot a körzeti állatorvosi rendelőknél, magánállatorvosoknál lehet kérni, de van rá eset, hogy az állatgyógyszertár mellett is működik trichinella-vizsgáló. Sikó szerint ajánlott a körzeti állatorvoshoz fordulni. A vizsgálat elvégeztével párhuzamosan a gazda leadhatja az állat fülszámát, bejelent­heti levágását, így az állatorvos megejtheti a szükséges bejegyzést a nyilvántartóban. Az élve eladott állatok esetében is el kell végezni a nyilvántartás-módosítást. Sok esetben ezt elhanyagolják, volt rá példa, hogy a nyilvántartásban 500 sertés szerepelt, holott a falu­ban a valóságban csak 200-at tartottak – hívta fel a figyelmet a főállatorvos.
A törvényes rendelkezések szerint az otthon levágott sertés csak saját fogyasztásra használható! Nem adható el, sőt, nyilvános, több személy részvételével zajló rendezvényeken, esküvőkön sem használható fel nyersanyagként. Ha otthon nevelt disznó húsát akarjuk ilyen esetekben használni, akkor azt engedélyezett vágóhídon, vágóponton kell levágatni.
Sajnos, a nemtörődömség miatt már az idei disznóvágási szezonban is szedett áldozatot a trichinella. Az eset Gelencén történt, a húsmintát ugyan bevitték vizsgálatra, de az eredményt nem várták meg. Mire kiderült a fertőzés, már ettek a beteg sertés húsából. Hárman kórházba kerültek, közel tíz személy otthoni ápolásra szorult – számolt be dr. Sikó.
Nem mindenki tart otthon sertést, ezért az év végére nő az élő állat iránti kereslet. Faluhelyen ismerősöktől, rokonoktól veszik a vágni valót, de egyre több városi, tömbházban élő család is szeretne friss disznóságokat a karácsonyi asztalra. Számukra az újságok apróhirdetései nyújthatnak segítséget. Egymást érik az ajánlatok, sok esetben a vásárlónak vágási lehetőséget biztosítanak, a perzseléshez szalmát is adnak. Lapunk tegnapi számában tallóztunk az ajánlatok között. Az egyik sepsiszentgyörgyi hirdető elmondta, eladta az állomány nagy részét, már csak százkilós serté­sei vannak, tíz lejre értékeli élősúlykilóban. Rétyen a 70–80 kilogrammos disznók kilóját ugyanennyiben számítja egy gazda. Kézdi­vásárhelyen az állat nagysága függvényében 8–9 lejt kérnek az élő disznó kilójáért.
Kőröspatakon bukkantunk igazi különlegességre: vietnami csüngőhasú sertéseket kí­nálnak eladásra, a telefonon jelentkező hölgy a fajta előnyeit is szívesen ecsetelte: koleszterinben szegény a húsuk, szabad tartásban nevelték az állatokat. Most 50–60 kilogrammosak, de akár 80–90 kg-ra is felhizlalhatóak. Élősúlyban 18 lej a kilogrammonkénti áruk – tudtuk meg. A vásárlónak nem árt tudnia, hogy a hirdetésekben kért árak irányadóak: a valóságban mindig adott a lehetőség az alkura, ezt vevő és eladó is tudja.
Veres Gábor jelentős szarvasmarha-állománya mellett sertéseket is nevel. Zágoni gazdaságában most is öt megbúgatott (vemhes) kocát tart. A disznótartás jövedelmező­sége a gabona árától függ. Ötvenbanis ga­bonával megéri, de az egylejessel már ráfizetés – mondta el érdeklődésünkre. A költség akkor a legkisebb, ha a gazdaságban született malacot neveli fel a gazda, ha megveszi, máris kétszáz lejes a kiadása. „Parasztkonyhán”, azaz koncentrált takarmány nélkül tíz hónap alatt éri el a 120–130 kilogrammos vágási súlyt a sertés, 14–15 hónapos korára lehet 180 kilogrammos – avatott be a disznótartás titkaiba a gazda. Véleménye szerint a kilenc­lejes ár nagyon becsületesnek tekinthető.
A kevert, dúsított takarmányok jelentősen csökkenthetik a hízási időt, ugyanúgy, mint a tejfeldolgozás mellékterméke, a savó. De ez mind a hús ízének, zamatának, állagának rovására megy. Ilyen portékát a szupermarketben is lehet venni. Ha disznót veszünk és vágunk, akkor az legyen „gabonás”, búzá­val, kukoricával nevelt, és az sem baj, ha rövid élete során megevett egy mázsa apró krumplit.