Volt, aki azzal nyugtatta magát, hogy milyen jól tette, mikor elutasította a külhoniak magyar állampolgárságát, mert itt a bizonyíték az ezzel járó veszélyekre. Mintha Budapesten nem lennének bennszülött utcarémek! Hát, kedves anyaországiak, ha már rendelkeztek ítélő joggal arra nézve, hogy kinek jár és kinek nem jár magyar állampolgárság, tartsátok meg magatoknak, mi a szavazatotok nélkül is magyarok vagyunk. Csak remélni merjük, hogy a többség józanabbul gondolkozik.

ZSIGMOND LÁSZLÓ, Málnásfürdő. Hogy Voiculescu urat s minden elvtársát valamelyest kigyógyítsuk gyűlölettel terhelt gondolkodásából, emlékeztetni kívánom közös történelmi múltunkra. Vitéz honatyánk nyelvét egyetlen kincseként félti, de hogy kitől és mitől, annak nem tudja urát adni. Nem tanulta soha a Kárpát-medence igaz történelmét, ennélfogva halvány gőze sincs arról, hogy tulajdonképpen mit köszönhet az ezeréves Magyarország 1918 előtti kormányainak. Nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy az első román nyelvű Bibliát magyar nyelvből fordították, és Erdélyben, Nagyszebenben adták ki 1544-ben, az első román nyelvű iskolát pedig a magyar fejedelem parancsára létesítették Brassóban a XVII. században. Az első román nyelvtankönyvet sem Bukarestben, hanem Budán adták ki 1801-ben, és a XX. század kezdetéig összesen 2842 román nyelvű iskolát létesítettek Magyarországon, román tanerőkkel. És mit kapott az erdélyi magyarság a megszálló és 88 évig kegyetlenül elnyomó Romániától lojalitásáért cserébe? Bozgorozást, tiltást, nyelvhasználati jogaink súlyos korlátozását minden téren, állami és felekezeti iskoláink szétverését, tanáraink elüldözését, műemlékeink lerombolását.

NAGY DÁNIEL, Sepsiszentgyörgy. A minap a Gödri Ferenc utcában elveszítettem a pénztárcámat, nem kevés pénzzel és minden iratommal. Alig értem haza, mikor két magyar fiatalember becsengetett, hiánytalanul átadta az elveszett tárcát, és mire a nevüket megkérdeztem volna, már el is tűntek. Ezúton köszönöm meg tehát emberségüket, segítségüket: nagy öröm, hogy ilyen fiataljaink is vannak.

K. L., Sepsiszentgyörgy. Január 26-án éjjel háromnegyed kettőkor a Kossuth Lajos utcán, az elsőbbségünkre fittyet hányva, oldalról belénk jött egy szemmel láthatóan ittas ember által vezetett Audi gépkocsi. Kiszálltam, hogy megnézzem a kocsimban esett kárt — nem is sajátom, szolgálati jármű —, mire az Audiból is kiugrott két divatos fiatalember, kirángatták a sógoromat, és nekünk estek. Ütöttek, rúgtak minket meg az autónkat, tanú rá az Ax üzlet zárás után épp hazainduló egész személyzete. Bemenekültünk a rendőrség Kőrösi Csoma Sándor utcai székhelyére, ahol a kapustól kértünk segítséget. Kihívta a járőrkocsit, de az csak nézett, kérdezte, ki ütött el — az audisok közben elhajtottak —, amit természetesen nem tudtunk megmondani. Nemsokára odajött egy taxis, ő közölte az Audi rendszámát, ezt a rendőr bemenet elfelejtette, visszajött — és mikor javában magyarázunk, megjelennek a részeg fiatalok, ezúttal egy dzsippel. Mutatom a járőrnek, tíz méterre sem voltak, azt mondja, Daciával nem tudja elfogni őket. De hát mire való akkor a rendőrség, minek van például adó-vevő készülékük? Hazaküldtek, azt mondták, majd értesítenek a fejleményekről, de nem hívtak. Másnap estefelé a kocsi papírjait rendeztem a közlekedési osztályon, akkor láttam a támadóinkat, majd 24 órával a baleset után, már józanon. De még a forma kedvéért sem vettek vért tőlük. Véleményünk szerint a rendőrség nem járt el megfelelőképpen, lassan mozdult, és csak akkor állította elő a vélhetően igen befolyásos urakat, amikor a baleset okát, a részegséget már nem lehetett rájuk bizonyítani.

ILLYÉS ERZSÉBET, Sepsiszentgyörgy. Olvasom a múlt pénteki Háromszékben Szász Attila államtanácsos levelét az RMDSZ-nek az anyanyelvű oktatásban elért eredményeiről, és hirtelen megakad a szemem a Téglás Gábor-iskolacsoport nevén. Ez az államtanácsos szerint Vajdahunyadon van, mivel azonban a nyáron magam is meglátogattam az intézményt, kénytelen vagyok helyreigazítani az oktatásban illetékes magas rangú hivatalnokot: a nevezett szórványiskola ugyanis Déván működik. Ezek után óhatatlanul felmerült bennem a kérdés: vajon szakterülete minden ágában ilyen pontosan tájékozott az államtanácsos úr?