Viszonylag rövid történelmi időszak alatt s gyakran tapasztalhatjuk a székelységet illető etnikai eszmék összecsapásait. Ha már az ígéreteket nem kérjük számon (mert annyit érnek, mint falinaptáron nyárban a fekete pont), a fenyegetőzést igen.
Ezért tartom döntő jelentőségűnek Antal Árpád András válaszát a Konzervatív Párt készülő nyelvtörvény-javaslatára, amely a román nyelvet nem ismerőket megfosztaná állampolgárságuktól. A törvénytervezetnek aligha nevezhető elgondolást (agybomlást!) nem fogadhatja el a parlament, de ha erre sor kerül, lendületes, fiatal képviselőnk javasolja, hogy a Székelyföldön élő mintegy 700 000-es magyarság határozottan mondja ki, hogy nem ismeri a román nyelvet. Így lenne Románia szívében egy olyan, állampolgárság nélküli lakosság, amely gondot okozna még az Európai Uniónak is.
Ilyenképpen implikál az állampolgárságunkat vitatni merő nemzeti önkény, mely kísérteties módon feltépi a gyurcsányi sebeket.
Szeretném megnyugtatni a szélsőséges állampolgárság-fóbiában szenvedőket, hogy szülőföldünk iránti kötelességérzetünk kényszerít politikai állásfoglalásra is.
