Nagyon ideje lenne már, a chien is egyfolytában ugat, kéri a petit déjeuner-t, a poule-k ki sem dugják a csőrüket a poulailler-ből, tojni sem fognak ebben a dermesztő fagyban, Édesanyám azt mondogatta ilyenkor, befagy a fesse-jük. Csak a corneille-k nem zavartatják magukat, nagyokat kárognak, mielőtt rászállnának a diófára, mindig találnak egy-két ághegyen maradt noix-t, ha nem sikerül a magasban lyukat vágniuk a csonthéjon, leverik a sol-ra, ott vájják ki a jó zsíros belet. Ezt a technologie-t a kutyám is elleste tőlük, nem az, amelyik egyfolytában aboyer, hanem a másik, amelyik színében is hasonlít a varjakhoz, ő is noir, csak sok tolla helyett sok poil van neki, amit összecsomózva visel, olyan, mint egy raszta, hongrois fajta, és télen sem fázik. De most nincs időm tűzrakásra, állatok etetésére, mennem kell kiállításra, ma van a vernissage.
Jó kemény tél lett, ha the man étlen, nehezen bírja a hideget, amin éppenséggel easy lehetne segíteni, és hát befűteni is kellene, of course. A fridge tele élelmiszerrel, csak felállni kellene a table mellől, kimenni a larder-be, szétnézni, hogy mi az, ami éppen szem-szájnak ingere. És az állatokkal is foglalkozni kellene, okos a dog, hangosan jelzi, hogy it’s time a reggelinek, csak az a néhány hen meg az egy cock álldogál némán a wall mellett, reménykedve, hogy ezúttal sem borul fel az order, a mindennapi betevőjüket mint eddig, úgy ezután is megkapják. A sky eléggé felhős, talán havazni is fog, de ez a varjakat nem zavarja, ezúttal is hangosan köröznek a nut-tree felett, s ha egyikőjük lever egy diót, legalább five or six csap le a földre, de ha a kutya gyorsabb, övé a csemege. Olyankor kisebb dulakodás is kialakulhat, nagy black tömeg forgolódik, a bird-ek tolla repül, a dog szőre hull, mindenki magáénak akarná a prize-t. It’s comic, és a fight kimenetele mindig kétséges, sok múlik a gyorsaságon, a pillanatnyi inspiration-on. De most nincs időm a túlélésért vívott csatát csodálni, mennem kell valami zenei eseményre, amelyre a login tíz lej, de ebből öt consumable.
És ha valaki megértené ezt az egész hablatyot, magyarázza el nekem is, miért kell Sepsiszentgyörgyön a kiállítás megnyitóját következetesen vernissage-nak írni, a belépőt login-nak, mert ha ez utóbbi kiötölése némi képzelőerőre is utalna, előbbiről, békés természetem ellenére, csak a jó öreg mondás – hogyha elmész Versaille-ba, két franciát verj szájba – alkalomhoz igazított átírása jut eszembe: hogyha elmész a vernissage-ra, aki ilyent kitalál, jelképesen verd szájba.