Színvonalasnak és lényegre törőnek tartom, és általában elolvasom a Háromszék napilapot. A minap a Babeş—Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatáról jelent meg egy olyan írás, amelyet viszont egyoldalúnak tartok.
Mind szép és jó, amit a mélyen tisztelt dr. Fazakas József igazgató úr elmondott, de nekem van néhány ismerősöm és barátom, aki ott végzett vagy jelenleg végzi ott az egyetemet, ők egészen más véleményt mondanak róla. Az biztos, hogy még csak össze sem lehet hasonlítani a kolozsvári egyetemmel. Mint ahogyan az ifjabb Sylvester úr írásában olvashatjuk a kifejezést, az egésznek olyan diplomagyár szaga van. A sepsiszentgyörgyi egyetemen ugyanis — ismerőseim elmondása szerint — a doktori címet viselő oktatók többsége óráinak a felét sem tartja meg (tisztelet a kivételnek), a diákok sokszor tiszta potyára mennek kurzusra a város másik feléből, vagy félórai várakozás után tudják meg, hogy nem lesz tanítás. És ez mindennapi eset, amiről a leírtak alapján az igazgató úrnak fogalma sincs. Az egyetem úgymond nagy hangsúlyt fektet a gyakorlati tudásra is, bár a diákok többsége csak kívülről látta a laboratóriumokat, és nem azért, mert nem ment oda. De a doktori ranggal rendelkező tanár ki tudja jelenteni a most vizsgázóknak is, hogy aki nem megy át a laborteszten, annak semmi keresnivalója az írásbelin. Ezek szerint elég jól működnek a dolgok...
Azt nem tudom, hogy mi a különbség pl. a brassói egyetem és a szentgyörgyi között, ahol ugyanazért a diplomáért 2000 lejt kell lepengetni, melyet a szomszédos nagyvárosban már 900 új lejért meg lehet szerezni.
Nem mondom, biztos van olyan diák is, aki nem jár órára, de a szentgyörgyi egyetemen az a divat, hogy a vizsgák előtt két héttel (!) a tanárok interneten (!) közlik le az anyagot, és aztán lehet tanulni, jobban mondva, a hegy alatt abrakolni. Hogy addig mivel foglalkoznak a tisztelt oktatók, ki tudná megmondani? A kolozsvári egyetemet talán össze lehet hasonlítani némelyik amerikai egyetemmel, de a hallottakból úgy tűnik, hogy elég nagy a különbség a kolozsvári és a szentgyörgyi felsőoktatás között. Tudjuk: Románia a korlátlan lehetőségek hazája, és általában mindenhol a pénz beszél. Egyszóval a követelmények megvannak, csak a hozzáállás hiányzik, a tanárok részéről is. Az igazgató úr szerint ott is le lehet tenni ez évben a nyelvvizsgát, de én úgy hallottam, hogy a diákoknak Kolozsvárra kell menniük, ahová az interneten kellett beiratkozniuk. Szóval, nem éppen olyan rózsás a helyzet, ahogy azt a cikkben olvashattuk. Állítólag olyan tanár is van, aki pár napja tudta meg, hogy vizsgáztatnia kell. Ez csak a kommunikáció hiánya lehet.
Remélem, nem sértettem meg senkit, és köszönöm a lehetőséget.
Tisztelettel, Palka György, Székelyudvarhely