Rózsa-, citromfű-, fahéjillatú házi szappanok, fürdőgolyók, arclemosók, frissítők, argentin és indiai fűszerekkel teleszórt nemes sajtok, viaszból készült karácsonyfadíszek – íme a hét végi sepsiszentgyörgyi múzeumi kézművesvásár néhány olyan portékája, amely pár éve még kuriózumnak számított mifelénk.
Az újszerű termékek mellett természetes módon kínálták a népies jellegű stilizált ruhákat, kiegészítőket, a hagyományos bőrdíszművesség legszebb darabjait és a modern tárgyak, mobilkütyük tartóit, zománcozott kerámiát, bundabélésű csecsemőpampót, rongybabát, festett fa ékszerdobozt, öröknaptárt, gyöngyből, tűzzománcból, vörösrézből, nemezből és még sokféle természetes anyagból készült ékszert. Ki kötögetett, ki varrt, címkéket ragasztgatott, pótolta az elfogyott árut, mert mindenkinek az volt a célja, hogy megmutassa kézművestermékeit a nagyközönségnek, és ha lehet, adjon is el belőle legalább annyit, hogy a következő vásárra való nyersanyagot megvehesse belőle. A Székely Nemzeti Múzeumban szombaton és vasárnap kiállító több mint ötven kézműves kapott is annyi dicséretet, amennyi elég a folytatáshoz.
Csupán amiatt bosszankodtak némelyek, hogy az emeleti két terem szűknek bizonyult – előző években a földszintet is birtokukba vehették az árusok –, volt, aki csak apró tárgyait kínálhatta, a nagyobb darabokat nem állíthatta ki, és az is előfordult, hogy a zsúfoltságban az ide-oda forgolódók télikabátjukkal egy-két darabot véletlenül lesepertek az asztalról. Szombat délelőtt már nyitás után nagy volt az érdeklődés, vasárnap inkább a délelőtti mise, istentisztelet után érkeztek a nézelődők, vásárlók, és akinek volt pénze hozzá, kicsinek-nagynak beszerezhette a karácsonyfa alá valót olyan minőségben, amihez hasonlót üzletben nem talál.
