Erdélyi magyar kerekasztal, illetve hárompárti székelyföldi önkormányzati testület megalakítását javasolja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) abban a nyilatkozatban, amelyet a megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából Kolozsváron rendezett szombati gálaesten tett közzé.
A nyilatkozat megállapítja: Kós Károly Kiáltó szó című „iránymutató szózata” a nemzeti autonómiát jelölte meg programként az erdélyi magyar közösség számára. Az autonómia volt az a cél az erdélyi magyar közéletben, amely politikai egységet teremtett az 1992-es Kolozsvári nyilatkozat egyhangú elfogadásával. A nemzeti önkormányzat építése és az autonómia azonban hamarosan háttérbe szorult az RMDSZ-ben, helyét a „jogmorzsákért való alkudozás vette át” – olvasható a nyilatkozatban, amely szerint az EMNT azzal a céllal alakult 2003-ban, hogy az RMDSZ által feladott autonómia célkitűzéseit minden alkotmányos eszközzel képviselje. A mi igazunk: a mi erőnk című nyilatkozat hangsúlyozza: az EMNT a közbeszéd kiemelt témájává emelte az autonómiát, mivel azonban eszközei nem bizonyultak elégségesnek, létrehozta az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP). Közölték, az RMDSZ-t is integráló októberi tüntetés, a székelyek nagy menetelése nyomán most esély van arra, hogy folytatódjék a 2009-es Székely Önkormányzati Nagygyűlésen megkezdett közösségi építkezés. Az EMNT szerint a megválasztott székelyföldi polgármesterek és tanácstagok mögött olyan demokratikus felhatalmazás áll, amely hárompárti közösségüket feljogosítaná az egész Székelyföld képviseletére. „E testület lehet a székely parlament előképe, míg területi autonómiánkat ki nem vívjuk, és saját törvényhozó testületünket meg nem választjuk” – fogalmaz a nyilatkozat. Az EMNT felkéri a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT), álljon e kezdeményezés élére, az RMDSZ-t, a Magyar Polgári Pártot (MPP) és az EMNP-t pedig arra, hogy támogassák e testület létrehozását. Az EMNT az erdélyi magyar autonómiatörekvések közös stratégiába való integrálását egy erdélyi magyar kerekasztalra bízná, amelyet az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum utódaként hoznának létre, minden közképviseleti szervezetet magában foglalva.
Az EMNT tízéves évfordulója alkalmából tartott gálaesten felszólaló Tőkés László elnök bemutatta a szervezet következő időszakra szóló célkitűzéseit, hangsúlyozva: az erdélyi magyarság számára a határmódosítás egyetlen életképes alternatívája a közösségi önrendelkezés lehet. Tőkés bírálta az RMDSZ-t, amiért letért az autonómia útjáról. Az EP-képviselő szerint tíz évvel ezelőtt az volt a kérdés, hogy hűek maradnak-e Temesvár szelleméhez, és töretlenül kitartanak a nemzeti autonómiastratégia mellett, vagy végképp beletörődnek „a kis lépések politikájának megalkuvásába”. Szerinte új rendszerváltozásra van szükség, amelynek az alapja az önrendelkezés kell hogy legyen. Örömmel állapította meg, hogy általános nemzetpolitikai konszenzus övezi az autonómiát, és hangsúlyozta: ehhez kell megnyerni a románokat, elsősorban az erdélyieket. Rámutatott: van elegendő hit és akarat az újrakezdéshez, és több biztató jel létezik. Ezek között említette, hogy az Orbán Viktor vezette magyar kormány melléjük állt, a székelyek nagy menetelése körül konszenzus alakult ki, a verespataki aranybánya megakadályozása ügyében is széles körű civil összefogás alakult ki, és elindult az a folyamat, amely az autonómia széles körű támogatottságának a megszerzését célozza.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár kifejtette: az erdélyi magyarság alapvető jogainak megkérdőjelezése, intézményeinek ellehetetlenítése, a magyar közösség fogyása mind azt a meggyőződést erősíti, hogy hosszú távon az autonómia jelenti a megoldást. Hangsúlyozta: bebizonyosodott, hogy a politikai akarat kevés az autonómia kiharcolásához, elsősorban a közösség meggyőzése és együttmunkálkodása szükséges. Úgy vélte, elévülhetetlen érdeme van Tőkés Lászlónak és az EMNT-nek abban, hogy ez a folyamat elkezdődött.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke rámutatott: nincs ugyan egyelőre autonómia, de azt elérték, hogy erről beszéljenek. Mint mondta, ezzel a kérdéssel most már Bukarestnek, Budapestnek és a romániai magyar politikának is foglalkoznia kell. Kifejtette, melyek azok a különbségek, amelyek elválasztják az RMDSZ „labancpolitikáját” az EMNP „kurucpolitikájától”, majd leszögezte: a különbségek ellenére ki lehet alakítani közös cselekvési egységet, ha sikerül azonosítani a közös célokat. Fontosnak nevezte, hogy 2016-ig, a következő romániai parlamenti választásokig megerősödjenek az RMDSZ jelenlegi túlsúlyának kiegyensúlyozása érdekében, és rákényszerítsék az RMDSZ-t a közös előrehaladásra.
Az évfordulós ünnepségen most első alkalommal kiosztották a Kós Károly-díjat, amelyet idén Király Károlynak, postumus Birtalan Ákosnak, Bakk Miklós politológusnak, több autonómiatervezet kidolgozójának és a magyarországi Juhos Gábor maratoni futónak ítélték oda.
