Farkas Réka
Mellényúltak kissé a háromszéki fiatalok azon felhÃvásukkal, hogy ne vigyük pénzünket Brassóba, támogassuk a helyi vállalkozókat, s költsük el itthon jövedelmünket. Adatokat sorjáztak, hogy megerÅ‘sÃtsék azt a látszatot: a szomszéd megyében hagyott pénz munkahelyektÅ‘l fosztja meg a háromszéki fiatalokat, pedig egyértelmű, új kamÂpáÂnyukkal csak a kereskedÅ‘ket támogatják, azokat, akik többÂnyire szintén Brassóból, a nagy raktáráruházakból szerzik be portékájukat, s néhány százalékos haszonkulccsal megtoldva adják el nekünk.
Persze, az Å‘ életben maradásuk sem mellékes, munkahelyeket tartanak fenn, van, ki csak egy családot éltet, mások többet, igaz, szűkösen, hisz többÂnyire minimálbéren alkalmazzák beosztottjaikat.
Sokkal fontosabb lett volna azonban a helyi termelÅ‘k érdekében szót emelni, azokért lobbizni, akik ételt-italt, kézművestermékeket állÃtanak elÅ‘ kis műhelyekben, de árujukat nem tudják népszerűsÃteni, és piacra is nehezen találnak. Hasznosabb lett volna, ha Sepsiszentgyörgy önkormányzata a Hárit által kezdeményezett felmérés támogatása helyett vagy mellett inkább a nyáron beindÃtott, de aztán hamvába halt, helyi termékek vásárának újraindÃtására fordÃtott volna anyagi és szellemi energiát. ÚjraÂgondolta volna, és más helyszÃnen, erÅ‘teljes reklámmal sikerre vihette volna nálunk is a kezdeményezést, lám, Kézdivásárhelyen az elmúlt hétvégén újra bebizonyosodott, nagy az igény a hasonló rendezvényre, és egy év után most már minden alkalommal összegyűl hatvan-hetven székelyföldi termelÅ‘, házi Ãzeket hoznak, Ãnyencségeket, s nem maradnak távol a vásárlók sem, többségük várja, lesi az újabb alkalmat, s a helyi kis boltokban is keresi egy-egy kisiparos termékeit. De siker az ilyen vásár CsÃkszeredáÂban, Székelyudvarhelyen, és Kovásznán is egyre nagyobb érdeklÅ‘dés övezi.
Sokkal több anyagi és erkölcsi hasznot hozna régiónknak, ha nem elsÅ‘ hangzásra rendkÃvül jól csengÅ‘, de átgondolatÂlan szlogenekkel állnának elÅ‘ becsvágyó ifjú politikusaink, hanem ésszel és valós tenni akarással közelÃtenének SzéÂkelyföld igazi gondjaihoz. Mert amÃg nem lesz nálunk is akkora választék, annyi kedvezmény, addig fiataljaink BrassóÂba járnak öltözködni, szüleik pedig ott szerzik be az elektroÂnikai cikkeket, a mosóport vagy WC-papÃrt. A napi kenyeret, tejet pedig a sarki kisboltban, vagy a negyed nagyobb helyi üzletében vásárolják, és ott keresnék a jó kolbászt, szalámit, a házi tejfölt, az Ãzes sajtot. Azokat a termékeket, amelyeket itt, Székelyföldön készÃtenek, és családok élnek jövedelmükÂbÅ‘l, vagy kis gyárak tartanak el több tucat munkást. És még a spanyolviaszt sem kell feltalálni, hisz a recept adott, néhol sikerrel alkalmazzák. Tanulni kellene tÅ‘lük, közvélemény-kutatások, felhÃvások helyett pedig dolgozni, valóban hasznosat cselekedni. SzámottevÅ‘en nagyobb lenne a hozadéka Háromszék, Székelyföld számára is.
