Megbolygatta az állattenyésztők amúgy is zavaros mindennapjait a kínai élőállat-export lehetőségének hivatalos bejelentése. A gazdák két kézzel kaptak a szalmaszál után. Főként a kisgazdák érzik úgy, itt a lehetőség az élőállat-piaci részesedésükben észlelt hátrány felszámolására. De valóban így volna? Ez lesz az állattenyésztés fellendülésének kulcsa? A vélemények megoszlanak, a higgadt fejűek javasolják: nem kell elzárkózni, de minden lépést jól meg kell gondolni.
Juhok és sertések esetében akár teljesíteni is lehet a távol-keleti igényt, a szaporodási arány lehetővé teszi ezt anélkül, hogy minőségileg és mennyiségileg számottevően csökkenne az állomány. A szarvasmarháknál egészen másképp áll a helyzet. A kínaiak 500 ezer pirostarka megvásárlását helyezték kilátásba. Eközben a hazai állomány alig haladja meg az 1,2 millió főt. Ebből 600 ezer a pirostarka fejős, ugyanennyire tehető a fajta borjainak és növendékeinek száma, a többi szarvasmarha más fajtákhoz tartozik – az adatokat a pirostarka-tenyésztők országos egyesületi elnökének, Haller Zoltánnak a nyilatkozata után közöljük. A kínaiakkal aláírt egyezmény szerint az egyéves növendékeket, a legjobb fejlődési fázisban lévő állatokat raknák hajóra az elkövetkező években.
Gyakorlatilag a fajtanemesítésre, továbbszaporításra alkalmas egyedekre fáj a kínaiak foga. Ha ezeket minden fenntartás nélkül odaadjuk, el kell gondolkoznunk azon, néhány év alatt hová zülleszthető a hazai pirostarka-állomány genetikai és számbeli értéke. Újból jelezzük: a kisgazdák szempontjából tesszük megállapításainkat, a néhány nagy farmer, aki ezer-tízezer fős állománnyal rendelkezik, „kivételezett” kategóriába tartozik. Számbelileg hátrányban vannak, de ők határozzák meg a szarvasmarhapiac és -tenyésztés főbb irányvonalait. És ők tudnak eleget tenni a kínai export feltételeinek.
A kisgazda hátrányban van. Elsősorban – a jelenlegi tényállás szerint – csak a nemzetközileg elismert eredetigazolással rendelkező pirostarkákra tartanak igényt a vásárlók. A szarvasmarha-tenyésztők megyei egyesületének szaktanácsadója magyarázta ennek lényegét: az állatnak szerepelnie kell a pirostarka fajtanyilvántartásban, anyai és apai nagyszülei is ismertek kell hogy legyenek. Hány kisgazda farzsebében lapul ilyen igazolás?
A szóbeszéd szerint az állatokat tisztességesen megfizetik, az egyéves egyedek akár ezer euró körüli áron is elkelhetnek. De kivel tárgyal a kínai? Semmi esetre nem a kisgazdával. Itt sem szabadulhat a köztes kereskedőktől. A kínai delegációval a román kormány mellett a pirostarka-szövetség írta alá a megegyezést. Elképzelhető, hogy kormányközeli és országos egyesületi körökben kell keresni a „köztes” (valójában a nyertes) láncszemet…
