Bokor-Tóth Zoltán már a kilencvenes évek elején vállalkozásba kezdett. A reklámipar, mely a kezdetektől meghatározza a tulajdonában lévő Multinr. tevékenységét, azóta sokat változott, s a tulajdonos szándéka szerint egy kicsit a cég kreatív hozzáállása miatt is. Reklámhordozók sokaságát állítják elő, folyamatosan új termékek, új megoldások kerülnek ki kezük alól. Az évek során mintegy százhúsz alkalmazott fordult meg a cégnél, ma ennek valamivel több mint fele dolgozik a három csarnokban. Nagy cég tehát, amely manapság már tudatosan keresi az együttműködést a „sorstársakkal”, a helyi vállalkozásokkal.
Megfelelni vagy alakítani a piacot
– A mintegy húsz év vállalkozói tapasztalat azt mondatja, hogy a piacnak kell megfelelni, vagy alakítani is lehet azt?
– Vannak, akik irányítják a piacot, és vannak, akik felsorakoznak. Az első kategória valójában alakítja a piacot, és úgy érzem, hogy ezen a szakterületen mindig tudtunk valami újat adni, tehát alakítottuk a piacot. Kreatív cégnek számítunk, hiszen új dolgokat ajánlunk. Azért érdekes ez, mert nemcsak az alkotás a lényeg, hanem az is, hogy megalkotom ennek az emberi forrását, a technológiáját, és bevezetjük a piacra. Ez az elmúlt közel húsz évben folyamatosan történt, de épp helyi szinten nem sokan tudtak róla. Most az a szándékom, hogy megmutassam: mennyi új dolgot készítünk, amiről épp a helyieknek nincs tudomásuk. A piac azt követeli meg, hogy minél többet gyártsál, és olcsón. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem a mennyiséget, hanem a know-how-t, a tudást kell eladni. Fontos, hogy az embereknek munkahelyük legyen, de a legfontosabb, hogy az elvégzett munkában legyen tudás, újdonság. Egy új termékbe több tudás beépíthető, több hozzáadott érték valósul meg.
– Nem szakterületfüggő ez? Egy reklámiparban dolgozó cégnél sokkal több a lehetőség a kreativitásra, mint mondjuk a szalagmunkánál.
– Mindenki azt mondja arra, aki sikeres, hogy milyen jó lóra tett. Ha csak az én szakterületemet nézem, nagyon sok az olyan cég, amely reklámokat gyártott, és csődbe ment, nincs már a piacon. Minden szakterületen lehet alkotni. Ami gátol abban, hogy újat mutassunk meg itt, Szentgyörgyön is: a technológiában nem fejlődtünk eléggé ahhoz, hogy megkönnyítsük a munkánkat. Csak egy példát mondok: a számítógép, az új gép nem elveszi a munkát, hanem többet lehet vele gyártani, és új megoldásokra ad lehetőséget. Vagyis, ha egy új gépet állítok munkába, akkor nem elbocsátani kell három-négy embert a hatból, hanem többet kell eladni, többet kell termelni.
Tudatosan keresni az újat
– Mi kell ahhoz, hogy vállalkozóként az újat keresse valaki?
– Én mindig tudatosan figyeltem az újra. Mindig új megoldásokon gondolkodom. A kreativitást az információ is serkenti, ha látok valami számomra újat, és nem értem, hogyan működik, addig el nem megyek, amíg nem értem meg. Sok új információ szüli az új megoldást. A mai társdadalomban a gondolkodás hiányzik, hiszen mindent készen tálalva kapunk. A tévé hangot, képet, megoldást nyújt, szemben az olvasással, ami beindítja a képzelőerőt.
– Innen indul egy vállalkozás?
– Persze, az elképzeléstől. De az nem elég. Mert nagyon sokan alkotnak értelmes dolgokat, de abból még nem lesz termék, nem lesz pénz, nem lesz vállalkozás. Főként olyan termék nem lesz belőle, ami előnyt jelent számára más, hasonló termékekkel szemben. Vagyis legalább két emberre van szükség, az egyik megszüli az ötletet, a másik meg el tudja adni, piacképessé teszi.
– Ez a két tulajdonság egy személyben is jelen lehet...
– Természetesen, de ez a ritkább, sokkal gyakoribb, amikor két ember partner lesz. Vagyis mindig csapatmunkában kell és érdemes gondolkodni.
– Szabadalmi és védjegyügyekben is lépett a cég. Érdemes-e manapság levédeni egy-egy megoldást, új terméket?
– Igen, de csak akkor, ha hasznosítani is tudjuk. Mert magas költséggel jár egy ipari mintavédelem megszerzése és fenntartása, és itt visszakanyarodunk az előbbi gondolathoz: ha nincs legalább két partner – az egyik kidolgozza, a másik értékesíti –, akkor a dolog nem működik. Jules Verne nem előrelátó volt, nem látta a jövőt, hanem megadta a célt: légballonnal a Föld körül, tengeralattjáró stb. A vállalkozónak is kicsiben, de ezt kell tennie.
– Milyen manapság vállalkozónak lenni?
– Érdekes időszakot élünk, nem nehéz, hanem érdekes. Egy vállalkozó attól vállalkozó, hogy vállalja a kihívást, megold bármilyen felmerülő gondot. És itt is a kreativitás van előtérben. Gondot okoznak a megrendelések, hogy nem fizetik ki, hogy az adóhivatal sokat követel, ugyanaz a problémánk, és nehezen kapjuk a megoldást. Pedig jó megoldás mindig akad. Számunkra a legfontosabb, hogy folyamatosan tudjunk új termékeket kihozni a piacra.
– Meg lehet-e számolni, hányféle termék került ki a cég gyártóvonalairól?
– Ezt nem számoltuk meg, de azt tudom, hogy ötven különböző gépünk van, s ezért tudjuk kombinálni a különböző technológiákat. Valójában használati tárgyakat gyártunk fából, papírból, kartonból, műanyagból, de más különleges anyagokból is, amelyek többsége egyben reklámhordozó is.
– Ehhez csúcstechnológia kell?
– Nem föltétlenül, jó technológia és jó szakemberek kellenek elsősorban. A csúcstechnológia sokszor luxus, drága, és csődbe is vihet. Ezt is egyensúlyban kell tartani, olyan fejlett technológiát alkalmazni, amit a piac kér, és meg is tud fizetni. Sőt, pillanatnyilag többet tudnak a gépek, mint amire szükségünk van.
– De ezt a helyi vállalkozók együttműködésben kihasználhatnák. Miért nincs hatékony együttműködés a helyi cégek között?
– Ez jó kérdés, lepörgött több mint húsz év, és nem ismerjük egymás cégeit. Beindítottunk egy programot, egymáshoz kezdünk ellátogatni. Négy kollégánál voltam, és hihetetlen dolgokat találtam. Eddig nem volt időnk egymásra figyelni, növekedtünk, magas szinten működünk, de mindannyiunknak közös a problémánk, a világban szaladgálunk, hogy kapjunk megoldásokat, és itt van a szomszédban. Ehhez viszont fel kell nőni, nem a mindennapos szaladgálással kell eltölteni az időt, hanem észrevenni, hogy kiegészítjük egymást.
– Eljutott a helyi vállalkozói réteg oda, hogy az együttműködést és ne a párhuzamosságot válassza?
– Igen, de kettőn áll a vásár. Hiszen a legfontosabb a bizalom, nekem is nyitottnak kell lennem, hogy ő nyitott legyen. Aki nem érti meg, hogy a jövő csak azoké, akik együtt tudnak dolgozni, ha nem értjük meg, hogy a demokrácia alapelve: én jó vagyok, de csak akkor, ha te is jó vagy, és mindenkire szükségem van, az veszít. Mindannyian veszítünk.
