Gyakran találkozom különböző írásokban, műsorokban az ún. „pozitív gondolkodás” hangsúlyozásával. Szinte mindennapos mottóvá vált: Állj pozitívan a dolgokhoz, gondolkozz pozitívan, higgy magadban, és akkor biztosan egészségre, sikeres, boldog életre számíthatsz.
Nem kérdőjelezem meg az optimista látásmód szerepét sorsunk kovácsolásában, akár az egészség megőrzésében, ugyanakkor, ha túlzottá válik, veszélyeket rejthet. Ha nem tudom elfogadni az időnkénti negatív érzések létjogosultságát, ha állandóan azt mondogatom magamnak: „ma csupa jó dolog fog történni velem”, könnyen sérülékennyé válok az élet történéseivel szemben. Ha azt remélem, hogy pozitív gondolkodásom révén életem töretlen sikertörténet lesz, és egyszer csak mégis bekövetkezik egy kudarc, elutasítás, betegség, akkor jobban kiteszem magam a lelki összeomlásnak, depressziónak. Következtetés: legyünk alapból pozitívak, tűzzünk ki célokat és higgyünk bennük, de ne számítsunk arra, gondolkodásunk százszázalékos garancia lehet, hogy mentesülünk minden kellemetlenségtől.
A lelki egészség szempontjából sokkal jelentősebb az ún. racionális és irracionális gondolkodásmód közti különbségtétel. Akkor számít racionálisnak a gondolkodás, ha logikai vagy tapasztalati alátámasztást nyer a valóságban, míg irracionálisnak akkor, ha sem logikailag, sem tapasztalati téren nincs összhangban a valósággal. Például: egy rosszul sikerült randevú után így gondolkodhatom racionálisan: „Elutasított XY (tény), ez elkeserít (tény), de ez nem jelenti azt, hogy másokkal nem lehet majd sikerem (nincs általánosítás egy eset alapján)”. Ha viszont így gondolkodom: „Elutasított XY, ez azt jelenti, hogy senkinek nem kellek”, irracionálisnak számít, mert egy eset alapján általánosítok (bár nincs bizonyítékom rá, hogy nem találkozom valakivel, akivel több sikerem lesz).
A megkülönböztetés racionális-irracionális gondolkodás között azért fontos, mert ez fogja meghatározni az érzelmi állapotaimat. Számos kutatás igazolta, hogy nem elsősorban az események hatnak ránk, hanem a mód, ahogyan azokat értékeljük, ahogyan átszűrődnek mentális feldolgozórendszerünkön. Mindannyiunkat érnek kudarcok, veszteségek, tapasztalunk elutasítást. Hogy depresszióssá válunk-e vagy sem, azon múlik, mekkora jelentőséget tulajdonítunk annak az eseménynek. Ugyanaz a negatív esemény (pl. egy elbukott vizsga, sikertelen randevú stb.) más és más hatást vált ki különböző emberekből, a közömbösségtől az átmeneti szomorúságon át a depresszióig, attól függően, hogyan értékelik az adott eseményt. Van, aki egyszeri kudarcként értékeli, ami külső tényezőkön is múlott, ebben az esetben átmeneti szomorúság lesz az eredmény, míg más önmagára vonatkozó általános következtetéseket von le belőle (pl. „Elutasítottak, tehát nem vagyok szeretetre méltó ember”), ami zöld út a depressziós állapot felé. Az ehhez hasonló kijelentés irracionálisnak számít, mert egy kudarcélményből nem logikus arra következtetni, hogy mint ember általában milyen vagyok.
A lelki egészség kulcsa a racionális gondolkodás: ha a különböző életeseményeket úgy tudom értékelni, hogy összhangban legyenek a valósággal, ha nem vonok le belőlük messzemenő következtetéseket sem magamra, sem másokra vonatkozóan, és nem nagyítom fel túlságosan egy-egy kudarc vagy elutasítás jelentőségét.
ELEKES SZENDE pszichológus
(folytatjuk)
