A tartalmi részről most nem szólok, pedig lehetne elemezni azt a reformot, ami heti egy óra testnevelést és informatikát, a szakoktatás óraszámainak megnyirbálását eredményezte. Így jutottunk a tanügyi törvénynek nevezett fércműig, a 2001/1-es törvényhez és annak következményeként a 2012-ben érvénybe léptetett, tanulólétszám szerinti iskolafenntartásig. Egy minden tudományos és szakmai megalapozást nélkülöző rendelet, amely csak azt szolgálja, hogy a központból minél kevesebbet fordítsanak az oktatásra. A szakoktatásra szánt összeg felháborítóan alacsony, összehasonlítva az elméletivel, bár egy hónappal hosszabb a tanév szakközépiskolákban, és költségesebb a minőségi szakoktatás. Persze, egy cikkely kimondja, hogy ezt az összeget az önkormányzatok kiegészíthetik saját jövedelmükből.
Egyedüliként a megyében jeleztem a megyei tanfelügyelőségen és a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalnál a rendelkezés visszásságait. Közömbösséggel és rosszallással fogadták ahelyett, hogy a jelzetteket továbbították volna kiigazításra. A megyei oktatási problémákat tetézte és tetézi évek óta a középiskolai beiskolázási számok érdekek mentén történő jóváhagyása. Tudjuk, milyen összevonásokat kellett volna már rég megejteni az elméleti és szakoktatás terén is Sep­si­szentgyörgyön, hogy ne legyenek átfedések. Az egyiket nem merik, a másikat nem akarják megtenni elöljáróink. Aztán jön a kapkodás és a szakoktatási intézmények értelmetlen, alaptalan felszámolása és összevonása. Minden normális országban és megyében IX. osztályban a tanulók 60–70 százalékát szakoktatásban iskolázzák be, természetesen a helyi gazdasági stratégiát követve, hogy a gazdasági fejlődést és munkahelyteremtést támogassák. Ez alól egyedül Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy kivétel. Itt a beiskolázási számok fordítottak, persze, valós gazdasági stratégia sincs, megyénk az utolsók között áll minden gazdasági mutató tekintetében. Aki teheti, menekül a környékről, a szakoktatást elsorvasztották, és most készülnek felszámolni, az elméleti oktatás végzősei hanyatt-homlok hagyják el az országot. Az­tán csodálkozunk, hogy a „gyere haza, hülye gyerek” programra nem harapnak rá.
Évek óta szorgalmazzuk egy szakmai értekezlet összehívását a „hogyan tovább, Ko­vászna megyei oktatás/szakoktatás” kérdésének valós megoldására. Többször napirendre került a téma, de helyi elöljáróink kerülték és kerülik a nyílt szakmai egyeztetést. Így csoda-e, hogy az ország egyik legjobb szakközépiskoláját, a Puskás Tivadart nem a megye és a város gazdasági fejlesztésének rendelik alá, hanem összevonják és felszámolják?! Persze, magyarázkodni és kioktatni tudnak elöljáróink, de a tény, az tény marad: 23 év alatt tönkretették vagy hagyták tönkretenni a megye és a város gazdaságát, és leépítik az oktatási intézményeket. Egy hónappal ezelőtt álságosan köszöntötték a 40 éves iskolát elöljáróink, miközben már előkészítették a felszámolását. Elfelejtik, hogy minden időben a cél az építkezés, fejlődés kellene hogy legyen, közösségi és intézményi szinten egy­aránt. Sajnos, még megtartani sem vagyunk képesek intézményeinket, nemhogy fejleszteni. Kézdivásárhelyen előrelátóak tudnak lenni, és kis létszámú iskolákat is megtartanak. Sepsi­szentgyörgyön semmi sem indokolja a három szakközépiskola összevonását, felszámolását. Egymástól jól elkülönült szakterületeken oktatnak, amelyeket támogatni kellene, és a vállalkozásokat úgy helyzetbe hozni, hogy ezeken a területeken növekedjen a munkahelyek száma, a város és a megye fejlődésére. Itt csak adónövelésekre van tudás, fejlesztésre, előrelátásra nincs. Felszá­molni az ország legjobban felszerelt szakközépiskoláját több, mint bűn és felelőtlenség. „Gra­tulálunk” választott képviselőinknek, óriási hőstett, amivel lehet dicsekedni! A minisztériumokban boldogan fogadják ezt a minden elképzelést felülíró intézkedést. A Kovászna megyei oktatás végnapjait éljük, némelyek örömére, mások tragédiájára.

Újfalvi István, Puskás Tivadar Szakközépiskola