Nem annyira egyértelmű az, hogy a helyben elköltött pénz ott is marad: a raktáráruházaktól a helyi költségvetésnek csak a munkahelyekbÅ‘l származik haszna, a benzinkutakból szintúgy, és most tudtam meg, hogy a városközponti ruhatisztÃtóba beadott kabát is CsÃkországot megjárva jut vissza Sepsiszentgyörgyre. Csupán a kiskereskedÅ‘k adják be üzleti hasznukat a helyi közösbe, az Å‘stermelÅ‘k tudnak kicsinykét elébb lépni, ha tÅ‘lük vásárolunk.
Persze, a helyben vásárlásra buzdÃtó kampány ettÅ‘l még helyes és szükséges, a kevéske pénzünknek otthon kell maradnia – de nem ártana, ha az gyarapodna is. És itt jön be a képbe a helybeli vállalkozói réteg hozzáállásának kérdése. Manapság ugyebár a hÃrverés rendkÃvül fontos, szórólapot, reklámújságot, mindenféle kiadványt, de legÂalább matricát majd minden üzlet kiad. És hol rendeli a háromszéki vállalkozó a nyomtatott kelléket? Körülnéz a nagyvilágban, hol kapja a legolcsóbb árajánlatot. A helybeli nyomda meg lehúzhatja a redÅ‘nyt, mert a helybeli borvÃzpalackozó cÃmkéit az ország egyik szegletében készÃtteti, a helybeli élelmiszerboltos meg reklámzacskóit az ország másik sarkában gyártatja. Való igaz, a helybeli nyomdatulajdonos árajánlata felette áll az ország távoli nagyvárosaiból kapottnak, de a helybeli nyomdatulajdonos annyira Å‘rült, hogy nem csupán apróságokkal fogÂlalkozik, hanem könyveket ad ki, olyanokat, melyeket a pár banival keÂvesebbért másutt rendelÅ‘ helybeli vállalkozó büszkén tesz fel polcára, sÅ‘t, még el is olvassa, mert maÂgyarságára büszke. Könyvek körül forgolódtam már keÂveset, jól tudom, a könyvkiadás nem jövedelmezÅ‘, legÂalábbis az a fajta, amit a helybeli nyomdatulajdonos próbál hatalmas erÅ‘feszÃtések árán folytatni, Å‘ ugyanis nem is a haszonért, de hivatástudatból, népe iránti elÂkötelezettségbÅ‘l teszi immár évek óta, amit tennie kell. És most ott áll, hogy zárhatja a boltot, húsz-harminc alkalmazottját szélnek boÂcsáthatja, mert az aprómunkát, amibÅ‘l a céget működÂtethetné, a helybeli vállalkozók nem neki adják.
Hát ilyen ez a mi kis helybeli ördögi körünk, akarjuk, hogy maradjon helyben pénzünk, de azért áldozatot nem vagyunk hajlandóak vállalni. Holott a civil szférában ez egyszerűen megoldható, az önkormányzattal ellentétben a magánvállalkozótól semmiféle ellenÅ‘rzÅ‘ szerv nem kéri számon a legalacsonyabb árajánlatot, Ãgy hát saját döntése, kitÅ‘l rendeli szórólapjait. S ha most kissé drágábban is dolgozik a helybeli nyomdatulajdonos, amikor beindul a boltja, Å‘ is tudja árait csökkenteni, hosszú távon le tud menni, vagy éppen alá is annak az összegnek, amit most másutt ajánlanak. Cége nyereséggel működhetne, adózna a helyi költségvetésnek, és tudna több embert alkalmazni, utánuk az ezerféle illetéket befizetni.
Kicsit több előrelátás, kicsi áldozat, és ami a politikában úgysem valósul meg: igazi összefogás kellene csak.