Igen, jólesik legalább egy rövid órára megállni a csudavirágokat termő fenyőfa alatt, ahonnan az élet zsibvásárján meggyötört lélek a hit bensőségével és a megtisztulás vágyával fordul a betlehemi jászol felé, az igazság, a szeretet, a magamegtartó föláldozás oltára felé.
Az emberiség történetét akarván megmérni a tudós mérőfonalával, távolról sem éri be annak kezdetét. De ameddig visszalátunk fajunk históriájában, soha nem találunk magasztosabbat ama erkölcsi tanoknál, melyek a betlehemi rongyos istállóban születtek. Sokkal magasztosabbak a betlehemi gyermek tanításai, semhogy teljességében szívébe bírná fogadni őket az emberiség, amelynek hétköznapi útjai még ma is a gyűlölködés és hazugság útjai.
Statisztikát a boldog emberekről még nem készítettek ugyan, de készítettek arról, hogy összevissza vagy hétszáz vallása vagyon az emberiségnek. Ami magában még nem volna szerencsétlenség, mert egyik vallás se azt parancsolja, hogy ölj és rabolj, te ember – hanem mind azt parancsolja, szeresd és segítsd felebarátodat, te ember! Csakhogy az igazság az, hogy nem hétszáz felekezetre oszlik az emberiség, hanem kettőre. Arra, amelyiknek jól megy a dolga, s amelyik épp azért meg van elégedve a világgal, s bölcsnek találja ennek berendezését. A másik, amelynek nincs része e könnyű élet örömeiben, amely nehéz nyomorúságok közt vergődi át a napokat, elveszti érzékét a szabadság, a szeretet s a mások megbecsülése iránt, mert azt érzi, hogy a szabadság és szeretet hazug szavak, s azt nem érzi, hogy őt megbecsülnék a boldog emberek. S ím ezen szent estén számtalanszor többen vannak az angyalok énekét zengőknél azok, akiknek egy gallyacska sem jutott a szent fából, a békesség szimbólumából, s akik mogorván, keserű kétséggel tekintenek föl az égre, vagy öklükbe szorított kézzel zörgetnek rajta: hol késik az ő ígért Messiásuk?
Mert hasztalan zengünk himnuszt az angyalokkal: a világ még ma sincs megváltva, vagy igazabban: ez a mi világunk már nincs megváltva. A krisztusi szeretettel ellentétes hatalmak soha nem vettek nagyobb diadalt az emberiség felett, mint a mi napjainkban. Hazug, hitetlen és szívtelen társadalom; gazdaság, mely szeretetet nem ismer, szegénység, mely csak gyűlöletet ismer: ez a mi világunk. S ha valaha, ezen az estén kell éreznie a mi világunknak a maga hitványságát, s látnia a maga szomorú végzetét.
Az ajkakon a vidámság himnusza cseng, de a szívekből akaratlan jajkiáltás szakad föl, kopogtatván az égen, melyen hiába vigyázzuk a betlehemi csillagot: mikor lészen újra eljövendő világnak Messiása?...