A sepsiszentgyörgyi Dia­kónia Keresztyén Alapítvány négy éve nyitotta meg az Írisz Házat, de a sérült fiatalok foglalkoztatását már 2006-ban megkezdte Makkai Péter református lelkész, kezdetben hatan, később nyolcan tevékenykedtek naponta az Olt utcai közösségben. Az Írisz Ház létrehozásával bővült a csoport és a tevékenységi kör, idén már harminc fiatal élvezhette a központ szolgáltatásait, a 2014-es esztendőt pedig harmincöten kezdik. Mak­kai tiszteletes lapunk érdeklődésére elmondta, a munka- és családügyi minisztérium a múlt héten értesítette, hogy januártól havi 170 lejről 70 lejre csökkenti az egy ellátott utáni normatív támogatást, míg a hasonló tevékenységet folytató állami intézményekben 845 lejről 1000 lejre növekszik a szubvenció, holott a Diakónia is rendelkezik a működéshez szükséges akkreditációval. Az Írisz Ház vezetője szerint érthetetlen, hogy az alapítvány több mint tízszer kevesebb állami támogatást kap, mint a hasonló feladatot ellátó intézmények, és sérelmezi, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek iskolán kívüli foglalkoztatására (a Rotary Klubbal közösen működtetett programról van szó) semmit nem juttat az állam a Dia­kóniának, miközben jogszabály szerint az ebben az esetben megha­tározott fejkvóta 150 lej havonta.
Az Írisz Ház költségvetését eddig 60–70 százalékban fedezte az állami és a megyei önkormányzati támogatás, illetve az osztrák Erste Bank folyamatos adománya, valamint a foglalkoztatottak havi 60 lejes befizetése, a többit saját védett műhelyeikben termelték ki a fogyatékkel élő fiatalok. Ha a központ be­vétele csökken, előfordulhat, hogy éppen arról kell lemondaniuk, amivel az Írisz Ház többet nyújt az állami intézményeknél – zeneoktatás, úszás, mozgásterápia, tánc –, de még a központ működése is veszélybe kerülhet, ami egyenesen bűn, mert azoktól vonná meg a közösségi léthez való jogot, akik a leginkább rászorulnak erre.