Amint egyet-kettőt fordult, egyszerre csak elkiáltja magát a fiú:

— Nézze, apámuram, nézze, kulcsot találtam!

— Az ám, kulcs — mondja a szegény ember. — Ejnye, de jó volna, ha ládát is találnál hozzá!

Na, ez annyiban maradt.

Tovább szántanak, kettőt-hármat térülnek-fordulnak. Megint elkiáltja magát a fiú:

— Nézze, édes apámuram, megtaláltam a ládát is!

Próbálják a kulcsot, hát jól beletalál a zárba. Kinyitják a ládát, felemelik a fedelét, nézik, mi van benne, hát abban bizony nem volt egyéb, csak egy kurta farkú egerecske.

Ha az egérkének hosszú farka lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Hát, jól van, na, mondok mégis hozzá egy versecskét:

Mese, mese, mátka,

fekete madárka,

úri bunda, kopasz egér

ugorjon a nyakadba.

Mese, mese, farkas,

bújj a lyukba, ott hallgass,

Kata, Kata, két garas,

neked adom, csak hallgass.