Farkas Réka
Valami bizakodót kellene írni az új év kezdetén, szebb jövőről, könnyebb életről, fejlődésről. Jó lenne reményt táplálni, hitet adni. Csakhogy nagyon nehéz. A nagy román valóság egykettőre visszarángat a földre, az esztendővégi ünneplés mámora gyorsan tovatűnik.
Már az első hírek növekvő árakról, emelkedő és újonnan bevezetett adókról szólnak, s Victor Ponta kormányának elmúlt másfél éves tevékenységére visszatekintve sejthetjük, ez még csak a kezdet. Kampányévbe léptünk, két választásra kell pénz, nem is kevés, újabb és újabb rend bőrt nyúznak le hát rólunk. Folytatódik a vircsaft a román belpolitikában is, ez borítékolható, s amint már tavaly belekóstolhattunk, a teljes körű hatalom megszerzéséért megy a küzdelem, azaz vérre a játék.
Sokan értékelték úgy, hogy 2013 a halogatások éve volt, kétharmados többsége dacára sem valósította meg a kormány mindazt, amit év elején nagy garral beharangozott. Tegyük hozzá, sok esetben szerencsénkre: elmaradt az alkotmánymódosítás, a közigazgatási átszervezés, késlekednek a nagy reformmegvalósítások az egészségügyben, a tanügyben. Abból, amit bemelegítőként megmutattak, egyértelmű, átgondolatlan, összevissza ötletekkel fordítanának fel fenekestül egy-egy ágazatot, anélkül, hogy látnák a folyamat végét, következményeit.
S hogy szűkebb pátriánkban is szétnézzünk, a romániai magyar valóságba is bepillantsunk, érdemes visszapillantani a tavalyi történésekre. Hosszú évek után az RMDSZ végre nem lehetett a román hatalom szekértolója, így más eszközök híján csatlakozni látszott az egyre erősödő autonómiaküzdelemhez. Egyfajta együttműködés körvonalazódott a székelyek nagy menetelésekor, ám a december közepére ígért autonómiastatútumuk bemutatása elmaradt, s gyorsan lesöpörték az EP-választásokon való közös indulás lehetőségét is. Az új esztendő nagy kérdése marad: egymás megsemmisítését tűzik ki célul a romániai magyar politikai erők, vagy fontosabb a közös cél, az erdélyi magyarság megmaradását, megerősödését szolgálni.
Minden ember saját sorsának kovácsa, s ez a nemzetekre is igaz. Ahogy új év kezdetén ki-ki számba veszi, mi a teendője, célja, terve a következő tizenkét hónapban, a romániai magyarságnak és vezetőinek is ezt kellene tenniük. Belesüllyedhetünk a bukaresti balkáni politizálás mocsarába, vagy harcolhatunk önrendelkezésünkért, autonómiánkért, hogy ne kelljen kiszolgáltatva lesnünk kétbalkezes kormányzatok ellenünk szóló döntéseit.
Rajtunk (is) áll!
