A II. téli olimpiai játékok
Festői tájban, ugyanakkor enyhe télben 25 ország 468 férfi és 27 női versenyzője vonult be Saint Moritz hatalmas jégpályájára, melynek lelátóján 46 000 néző várta, hogy megkezdődjön a II. téli olimpiai játékok ünnepélyes megnyitója.
Ahans Eidenbenz mondta el a sportolók esküjét: „Esküszünk, hogy az olimpiai játékokon becsületes versenyzőkként veszünk részt. Megtartjuk a játékok szabályait, és lovagias szellemben versenyzünk országunk becsületéért és a sport dicsőségéért.” 1928. február 11–19. között a versenyzők öt sportág – bob (1), jégkorongozás (1), korcsolyázás (6), síelés (4) és skeleton (1) – 13 versenyszámában küzdöttek meg a bajnoki címekért, az érmekért. Bemutatót katonai síjárőrben tartottak (immár másodszor, hiszen Chamonix-ban is bemutatták a nézőknek). A magyarok három sportágban léptek küzdőtérre – Eötvös Zoltán gyorskorcsolyázásban 1500 m-en a 10. helyen zárt, 500 m-en a 19., majd 5000 méteren a 20. lett, Szepes Gyula sífutásban (18 km, klasszikus stílus) a küzdelem feladására kényszerült, a Barcza Miklós, Barna Frigyes, Heinrich Tibor, Krempels Péter, Krepuska István, Lator Géza, Minder Sándor, Ordódy Béla, Révay József, Weiner Béla összetételű jégkorongcsapat a 11. helyen végzett. A románok 14 sportolóval két versenyszámban rajtoltak, az ötös bob versenyén a II. csapatuk az előkelő 7. helyen végzett, az I. csapat pedig a 19.-en. A síjárőrözés 9 csapatot számláló mezőnyében a 8. helyet szerezték meg.
A St. Moritz-i olimpia hősei a Chamonix-ban is remekelő finn gyorskorcsolyázó Thunberg Clas (500 m és 1500 m) és a norvég síző, Johan Gröttumsbraaten (18 km-es sífutás és északi összetett), mindketten 2–2 aranyérmet szereztek. A norvég műkorcsolyázó Sonja Henie pedig megszerezte első olimpiai aranyérmét.
Johan Gröttumsbraaten
Oslóban született 1899. február 24-én. Három olimpián képviselte hazája színeit: 1924-ben (Chamonix) – egy ezüstérmet nyert a 18 km-es sífutásban és két bronzérmet az 50 km-es sífutásban, valamint az északi összetettben –, 1928-ban (Saint Moritz) – két aranyérmet vehetett át: 18 km-es sífutás és északi összetett – és 1932-ben (Lake Placid; aranyérem északi összetettben). Párhuzamosan az olimpiákkal, a világbajnokságokon is rajthoz állt. 1926-ban, 1931-ben megnyerte a világbajnokság északi összetett versenyét, 1931-ben pedig a 17 km-es sífutást is. A hagyományos Holmenkollen északi összetett versenyein öt aranyérmet szerzett (1923, 1926, 1928, 1929 és 1931).
St. Moritzban egyébként a skandinávok uralták a küzdelmeket, a tizennégy bajnoki címből tízet ők szereztek meg. Íme:
Norvégia 6 4 5
Egyesült Államok 2 2 2
Svédország 2 2 1
Finnország 2 1 1
Franciaország 1 0 0
Kanada 1 0 0
Ausztria 0 3 1
Belgium, Csehszlovákia, Nagy-Britannia, Németország, Svájc 0–0–1.
A gyorskorcsolya 500 méteres távjának első helyén holtverseny alakult ki, ezért két aranyérmet osztottak ki (ezüstöt nem), a harmadik helyen pedig hármas holtversenyt jegyeztek, s így három bronzérem talált gazdára.
A III. téli olimpiai játékok
Az időjárás nem kedvezett a tengerentúlra – Lake Placid, 1932. február 4–15. – tervezett téli olimpiának. Mivel hóágyú akkoriban még nem volt, a derék amerikaiak speciális vonatokkal hordták ki a sípályára a havat. Nem volt olcsó mulatság, és nem volt szórakoztató sem, de február 4-ére rajtra kész állapotot hoztak össze a sípályán. A megnyitón 17 ország 274 férfi és 32 nő versenyzőjét üdvözölte az Egyesült Államok elnöke, Herbert Hoover, majd a gyorskorcsolyázó John Shea mondta el az olimpiai esküt, hogy aztán négy sportág – bob (2), jégkorongozás (1), korcsolyázás (7), síelés (4) – 14 versenyszámában megkezdődhessenek a küzdelmek. Bemutatót tartottak curlingben és kutyás szánok futásában. Négy magyar versenyző lépett küzdőtérre – két férfi és két női műkorcsolyázó. Tegyük hozzá mindjárt az elején, szép sikerrel, hiszen a Rotter Emília–Szollás László páros megszerezte a téli olimpiai játékok első magyar érmét, bronzérem volt, igaz, de itt, Lake Placidben aranyosan csillogott, míg a második magyar páros – Orgonista Olga, Szalay Sándor – a 4. helyen zárta a versenyt. A maguk rendjén a románok is négy versenyzővel – négy bobossal — rajtoltak, a kettes bob a 4., a négyes a 6. helyen végzett, 4 pontot szerezve hazájuknak. A nagyok versenyén egyébként a műkorcsolyázó norvég Sonja Henie megvédte négy évvel korábban szerzett bajnoki címét, akárcsak északi összetettben honfitársa, Johan Gröttumsbraaten. A játékok egyik hőse az esküt mondó amerikai gyorskorcsolyázó, John Shea volt, aki 500 és 1500 méteren győzött, a másik pedig a szintén amerikai gyorskorcsolyázó, Irving Jaffee, az 5000 és a 10 000 m győztese. Nem kis meglepetésre az éremtáblázat élére az Egyesült Államok került, megelőzve a skandinávokat.
Egyesült Államok 6 4 2
Norvégia 3 4 3
Svédország 1 2 0
Kanada 1 1 5
Finnország 1 1 1
Ausztria 1 1 0
Franciaország 1 0 0
Svájc 0 1 0
Németország 0 0 2
Magyarország 0 0 1
John Shea
Az 1910-ben született John nevét hiába keressük a világbajnokságok érmesei között, nem találni. Ezért is meglepetésként hat két aranyérme, ráadásul az egyiket (500 m) új olimpiai csúccsal (43,4 mp) szerezte meg, a másikat (1500 m) figyelemre méltó időeredménnyel (2:57,5). Olimpiai győzelmeit követően megválasztották Lake Placid polgármesterének.
Irving Jaffee
Az 1906-ban született Irving már jelen volt az 1928-as St. Moritz-i olimpián is. 10 000 méteren ő érte el a legjobb időt (18:36,5 perccel), de a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a versenyszámot nem tudták befejezni, s így ebben a számban nem avattak bajnokot, nem osztottak érmeket. Így úszott el Irving első aranyérme. 5000 méteren St. Moritzban a 4. helyen végzett. Lake Placid-i két aranyérme igazi kárpótlásként került birtokába.
A IV. téli olimpiai játékok
Olimpiai csúccsal kezdődött 1936. február 6-án a 16-áig tartó garmisch-partenkircheni téli olimpia, hiszen 28 ország összesen 755 versenyzője – 675 férfi és 80 nő – (mind a négy szám olimpiai rekordként kezelhető) vonult fel a megnyitóra, ahol Adolf Hitler várta őket. Az újkori olimpiák atyja, Pierre de Coubertin báró diplomatikusan beteget jelentett, hogy igazolja távolmaradását. A síző Wilhelm Bogner mondta el az olimpiai esküt a 45 000 néző előtt. A játékokon négy sportág – bob (2), jégkorongozás (1), korcsolyázás (7), síelés (7) – 17 versenyszáma várta a versenyzőket. Bemutatót tartottak curlingben és katonai síjárőrben.
A magyarok három sportág kilenc versenyszámában 25 versenyzővel rajtoltak. Műkorcsolyázásban a Rotter Emília–Szollás László alkotta páros megvédte bronzérmét, a Szekrényessy Piroska–Szekrényessy Attila duó pedig a 4. helyen zárt. Pardonfalvy Elemér és Pataky Dénes férfi egyéniben a 8., illetve a 9. helyen végzett, a női egyéniben pedig Botond Éva a 15. helyet szerezte meg. A gyorskorcsolyázó Hídvéghy László 10 000 méteren a 14., 5000 méteren a 17. és 1500 méteren a 15. helyen végzett. Alpesi összetettben Szalay László a 19., Kővári Károly pedig a 27. helyet szerezte meg. A jégkorong-válogatott – Barcza Miklós, Csák István, Farkas Mátyás, Gergely II. András, Gergely I. László, Háray Béla, Helmeczi Frigyes, Jeney Zoltán, Magyar Sándor, Miklós Sándor, Monostori Ferenc, Róna László, Szamosi Ferenc – az igen előkelő 7. helyen fejezte be a küzdelmet. A 15 versenyzőt felvonultató román küldöttségben két magyar ajkú sportoló is helyet kapott – Kovács József és Zachariás Vilmos síző –, akik tagjai voltak a 14. helyen végzett 4x10 km-es váltónak. Ennél jobb eredményt csak a négyes bob ért el a 13. helyével.
A nagyok versenyében a skandinávok– élükön a norvégokkal – remekeltek. A műkorcsolyázó Sonja Henie harmadszor is megnyerte a női műkorcsolyázást, s ezzel hősnek tekinthető, akárcsak honfitársa, a gyorskorcsolyázó Ivar Ballangrud, aki 3 arany- (500 m, 5000 m, 10 000 m) és 1 ezüstérmet (1500 m) szerzett. Íme az éremtáblázat:
Norvégia 7 5 3
Németország 3 3 0
Svédország 2 2 3
Finnország 1 2 3
Svájc 1 2 0
Ausztria 1 1 2
Nagy-Britannia 1 1 1
Egyesült Államok 1 0 3
Kanada 0 1 0
Magyarország 0 0 1
Franciaország 0 0 1
Sonja Henie
Oslóban született 1912. április 8-án. Édesapja, Wilhelm Henie világbajnoki címet szerzett 1894-ben kerékpározásban. Sonja 12 éves korában mutatkozott be az olimpiák közönsége előtt, az első téli olimpián, Chamonix-ban a 8. helyen végzett, jelezve, hogy útban van a sportág csillagos ege felé. Fel is érkezett, hiszen a soron következő három téli olimpián aranyérmes lett – St. Moritz (1928), Lake Placid (1932), Garmisch-Partenkirchen (1936) –, a közbeeső években a másik két nagy világversenyen gyűjtögette hangyaszorgalommal aranyérmeit: tízszeres világbajnok – Oslo (1927), London (1928), Budapest (1929), New York (1930), Berlin (1931), Montreal (1932), Stockholm (1933), Oslo (1934), Bécs (1935), Párizs (1936) –, egyszeres világbajnoki ezüstérmes (1926, Stockholm), hatszoros Európa-bajnok – St. Moritz (1931), Párizs (1932), London (1933), Prága (1934), St. Moritz (1935), Berlin (1936). 1927 és 1936 között valamennyi műkorcsolyaversenyt megnyert. Visszavonulása után a filmvilágban folytatta tündöklését. 1969. október 12-én hunyt el 57 éves korában.
Ivar Ballangrud
1904. március 7-én született. Első olimpiai érmeit a St. Moritz-i játékokon szerezte – aranyat 5000 méteren és bronzot 1500 méteren, négy évvel később Lake Placidben ezüstérmet nyert a 10 000 méteres távon, majd újabb négy év után Garmisch-Partenkirchenben megnyerte az 500, az 5000 és a 10 000 métert, ezüstérmet szerzett 1500 méteren. A világbajnokságok éremgyűjtését 1926-ban kezdte Trondheimben aranyéremmel, aztán nyert még három aranyat (1932, 1936 és 1938), melléjük négy ezüstöt (1928, 1929, 1930 és 1935) és három bronzot (1931, 1933 és 1934). Szerényebb az Európa-bajnokságokon szerzett éremgyűjteménye, ez csak 4 arany- és egy bronzérmet tartalmaz. Ballangrud is elmondhatja: mindenféle érmet szerzett, és hozzá címeket. 1969. június 9-én tért örök nyugalomra.
Következett volna az 1940-es, majd az 1944-es téli olimpia, de sajnos, a második világháború miatt mindkettő elmaradt.
1948. január 30. és február 8. között St. Moritz adott otthont az
V. téli olimpiai játékoknak
28 ország 713 versenyzője (636 férfi és 77 nő) gyönyörködött a hatalmas kandeláberben lobogó olimpiai láng fényében, majd a svájci jégkorongozó, Richard Torriani mondta el az olimpiai esküt. Akkor nem gondolta, hogy békétlenségben rajtol a küzdelem. Történt ugyanis, hogy az amerikaiak váratlanul két jégkorongcsapattal érkeztek, az egyiket az olimpiai bizottság nevezte, a másikat a hivatalos jégkorongszövetség küldte. A vita vége az lett, hogy amelyik csapatot „küldték”, az csak versenyen kívül szerepelhetett. A játékokon egyébként öt sportág – bob (2), jégkorongozás (1), korcsolyázás (7), síelés (11) és skeleton (1) – 22 versenyszáma várta küzdelemre a résztvevőket. Bemutatták a téli öttusát (hosszútávfutás, céllövés, lesiklás, vívás, lovaglás).
A magyarok korcsolyázásban és síelésben szerepeltek 22 sportolóval (17 férfi és 5 nő). A Kékesy Andrea–Király Ede duó ezüstérmet nyert a műkorcsolya páros számában, Király Ede 5. lett egyéniben, a gyorskorcsolyázó Pajor Kornél 4. a 10 000 méteres távon, a Nagy Marianna–Nagy László testvérpár a 7. helyen zárta a műkorcsolyázók páros viadalát, Pajor Kornélnak volt még egy 10. helyezése 5000 méteren és Ruttkay Iván gyorskorcsolyázónak 1500 méteren. A 11 román versenyző két sportág négy versenyszámában állt rajthoz, a legjobb eredményt a katonai síjárőr csapat érte el 8. helyezésével. Azt szinte mondanunk sem kell, hogy folytatódott a skandinávok fölénye. Az éremtáblázat:
Norvégia 4 3 3
Svédország 4 3 3
Svájc 3 4 3
Egyesült Államok 3 4 2
Franciaország 2 1 2
Kanada 2 0 1
Ausztria 1 3 4
Finnország 1 3 2
Belgium 1 1 0
Olaszország 1 0 0
Csehszlovákia 0 1 0
Magyarország 0 1 0
Nagy-Britannia 0 0 2
A játékok hőse a francia alpesi síző, Henri Oreiller, aki két arany- és egy bronzérmet szerzett hazájának.
