Ehhez Magyarország 1979-ben, Románia 1991-ben csatlakozott. Az egyezmény megalkotói elsősorban a vízi élőlények, kiemelten a madarak védelmére koncentráltak, azóta a világ ivóvízkészletének veszélyeztetettsége folytán az ivóvízbázisok védelme is egyre fontosabb szerepet kap. Környezetvédők, ökológusok szerint a következő évtizedek világméretű küzdelmére kerül sor az ivóvízért.

A Ramsarban aláírt egyezmény szerint minden csatlakozó tagországnak legalább egy vadvizes területtel kell szerepelnie. Romániában Jacques Yves Cousteau kapitány közreműködésével létrehozták a Duna-delta Bioszféra Rezervátumot. A Duna-delta 580 000 hektáros vizes területével a világ egyik legjelentősebb rezervátuma. Románia elsősorban ennek a védelmére összpontosítja figyelmét. Van is, amit védeni, a delta területének húsz százaléka ugyanis a szomszédos Ukrajnához tartozik, s a folyamszakaszon kiépített Bisztroje-csatorna átvágja az élő deltát, s veszélyezteti ennek keleti tartományát. Ezt megelőzően viszont a Ceauşescu-rezsim, személyesen a diktátor okozott mérhetetlen és pótolhatatlan károkat a Duna-deltának.

Veszélyeztetett azonban egész hosszán maga a Duna folyam is. A Dunát a világ ,,legnemzetközibb" folyójaként tartják nyilván — 19 ország területén található vízgyűjtő medencéje. Magyarországon a környezetvédők a bős-nagymarosi csatározások után manapság a Duna hajózhatási körülményeinek megváltoztatása ellen lépnek fel. A mederkotrások, kanyarkivágások ugyanis mérhetetlen kárt tesznek a vízi világban, s a hajózás súlyosan szennyezi a vizeket. A Duna rossz állapotára jellemző, hogy jelenleg is ez szállítja a legtöbb szennyező anyagot a Fekete-tengerbe, s a világ tíz legszennyezettebb folyójaként tartják nyilván.

A szennyezést nem csupán a folyam partján élők és az itt lévő létesítmények, a folyami infrastruktúra okozza, hanem a vízgyűjtő területen élők egésze. Elegendő, ha közvetlen környezetünkben figyeljük a vizenyős területek, a csermelyek, patakok, folyók medrét, a kutak vizét, hogy meggyőződjünk a saját felelőtlenségünkről.