Timur Vermes káprázatos szatírájának (Nézd, ki van itt!) Hitlere nemcsak végtelenül komikus figura, de ijesztően valóságos is. Meghűl az ereinkben a vér, hogy milyen könnyen megtalálja a helyét egy cinikus, gátlástalan világban, ahol a demokrácia hosszú évtizedei után a demagógia, a nézettségi adatok és a Kedvelem gombok nyomogatása vezérli a közéleti cselekvést.” Eddig az étvágyfokozó bevezető. És Bölcskei Gusztáv református püspök „ráharap” a témára. Erre a könyvre hivatkozva világosítja meg elménket, hogy rá tudjunk csodálkozni a mellettünk mindig ott álló Istenre, Jézusra, embertársunkra. Felidézi annak az ikerpárnak a történetét is, amelynek egyik tagja születése után gyenge volt, nem volt esélye életben maradni. De egy nővérke szabályt szegett: közös inkubátorba tette őket, ahol az egészségesebb gyermek átölelte testvérét, így annak állapota javulni kezdett, és ma már mindketten egészségesek. „Karácsony­kor valamennyiünknek ikertestvére született, aki a szabályokat megszegte, bemászott a mi inkubátorunkba, és átölelt, megbékéltetett, megáldott, és ma is megtart bennünket. Karácsony az alázat ünnepévé vált, hiszen le kell hajolnunk ahhoz, hogy lássuk a gyermeket. Kaparjuk le – mint autónk szélvédőjéről a jeget – szívünkről a kérget, szemünkről a hályogot, hogy meglássuk, ki van itt.”
Ne azt keressük, hogy mit kaphatunk, hanem hogy miként tudunk másnak adni, segíteni, örömet szerezni – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros is. „Ha otthon összegyűl a család, a barátok, a rokonok, ha magányos, beteg embereknél, kórházakban, börtönben vagy szociális otthonokban tűnik fel a betlehem, ott is felvillan a szent család képe, és megérinti az embert a bensőséges szeretet.”
Gáncs Péter evangélikus püspök elmondta: az elmúlt hetekben a média azt zengte, hogy jónak lenni jó, jót tenni jó. A segélyszervezetek óriási munkát végeztek, hogy eljussanak az adományok a rászorulókhoz. Ám ezek arcát nem ismerik. Emiatt eltűnik a személyesség, pedig a karácsony erről is szól. A szeretetéhséget nem lehet kizárólag adományokkal csillapítani, ez „nem oldja meg a kínzó szeretethiányt”. Annak, hogy Ferenc pápa „sztárrá lett”, az a magyarázata: „ő is krisztusi ember, aki komolyan veszi azt, hogy az ige testté lett”, s ezt természetes módon fejezi ki. Egyebek között úgy, hogy a rászoruló rómaiaknak feltöltött telefonkártyát, metrójegyet ad, és ezzel személyesen is kapcsolatba lép velük. „Mi is elindulhatunk valaki felé, de ehhez az kell, hogy legyen mondanivalónk egymásnak” – figyelmeztet a püspök.
A világ számos háború dúlta térségében sürgetett békét Ferenc pápa, s szeretetet és törődést szorgalmazott a társadalom peremén élők iránt is. Megszólította a nem hívőket, akiknek szerinte szintén feladata a békére való törekvés. A mise során néma imában letérdepelt, és mindenki vele együtt ereszkedett térdre – papok, hívők és turisták egyaránt. Karácsony ünnepének fényéről és az emberi történelemben gyakori sötétségről is beszélt. „Ha a büszkeség, hazugság, saját érdekeink keresése kerekedik felül, akkor a sötétség száll le ránk. Az igazi béke nem az ellentétes erők közötti egyensúly. Nem szép arculat, amely mögött ellentét és megosztás rejlik. A béke mindennapos, két kézzel teremtett elkötelezettség.”
Nos, ezt, a jó, a szeretet iránti elkötelezettséget kéri, várja tőlünk minden egyházi vezető, felekezettől függetlenül. Hogy ne csak emberek sokasága legyünk, hanem valódi közösség a rég remélt közös ég alatt.