Holtak vigasza

2014. január 11., szombat, Élő múlt

Gyönyörű verses fényképalbum látott napvilágot a madéfalvi veszedelem 250. évfordulójára a csíkszeredai Pro Print kiadásában. Szerzői Móser Zoltán (1946-Szekszárd-Tevel-Bonyhád-Budapest) Prima-díjas fotóművész, etnográfus és Tamás Menyhért (1940-Hadikfalva-Bácska-Bonyhád-Budapest) József Attila-díjas, Balassi Bálint Emlék­kard­dal kitüntetett költő, mindketten a Magyar Művészeti Akadémia tagjai. A HÁROMSZÉK olvasóinak szemelvényeket ajánlanak munkájukból.

Kell-e a holtaknak vigasz? Igen, hogy általuk e vigasz visszaszálljon reánk. Vagyis magunkat vigasztaljuk, mert az éloknek igen, kell a vigasz. Még ilyen nagy ido, 250 év távlatából is. Otthon sokszor hallottam a SICULICIDIUMról, de igazá­ból csak ké­sobb, egyetemista koromban értettem meg. Ezért is orzöm ennek emlékét, ezért is mertem ezt a kis albumot összeállítani Tamás Menyhért segítségével. Tevelen az osztálytársaim, szomszédaim bukovinai székelyek és svábok és Mátyusföldrol kitelepített magyarok voltak. Mi, akik 1946-ban születtünk, csak a szüleinktol hallottunk homályosan a kitelepítésekrol, a me­nekülésekrol, a szen­vedésekrol, Buko­vináról.

Ebbol a homályos és felejtésre ítélheto, de nem felejtheto idobol egy dologra élesen emlék­szem, pedig még kicsi gyerek voltam. Az 50-es évek közepén az iskola udvarán, a szabadtéren volt a Madéfalvi veszedelem bemutatója. Ezt Nyiro József könyve alapján, volt szomszédunk, az iskola igazgatója, a Kézdivásárhelyrol szár­mazó Földi István alkalmazta színpadra. A bonyhádiak tanulták be és vitték a környéken mindenhová, ahol bukovinai székelyek laktak. Hogy mire emlékszem? A hatalmas tömegre és a sírásra, zokogásra: ott egyetlen szem sem maradt szárazon, hisz a sebek még nem gyógyultak be.

Nyiro e könyvének újrakiadásához írt utószavában van egy mondat, amelyet olvasva újra felidézodött bennem az a teveli emlék, és nagyot dobbant a szívem. Az író és az irodalmár szerzo, Lakatos Mihály ezt írja "...s keseruen arra gondolunk: vajon a leszármazottjaik nem hiányoztak a százötven évvel késobbi, trianoni számvetésnél? Vajon Trianon nem épp Madéfalván kezdodött?" Igen, ott valami elkezdodött, ott valami véget ért. Ennek a keseruségét érezzük ma is, 250 év távlatából.

Az évforduló alkalmával megszólítottuk és vallomásra bírtuk a kezeket és a fákat. Ok, vagyis ezek a képek a szülokre, rokonokra, osökre emlékeznek: a nehéz sorsú elodökre, a Buko­vinába menekültekre és a 250 évvel ezelotti Madéfalván meghalt ártatlan áldozatokra. Sze­líden, szomorúan, vigasztalón.

Móser Zoltán

Tamás Menyhért
SICULICIDIUMAINK KÖNNYTELEN OSZLOPA
Madéfalva,1764

                           Jaj, jaj, én Istenem!
                        Én Istenem, jaj, jaj!
                      Ágyútuztol, füsttol
                    Hollósul a hajnal!
                   Hollószín madarat
                  Szárnyaltatsz éjünkre,
                Hollószín virradat
               Havas véred üszke,
             Ágyú-talált társam,
            Napot leng a lábad
            Menekültöm lássam,
            Holtomiglan uram,
            Holtomiglan gyászom,
            Hágó-szoros utam
             Világgá vigyázom,
              Siratlan tart, emel
               Árvult karom telje:
                Holló-halálodat
                 Magzattá ölelje,
                  Nemzett kicsi fiad,
                   Nemzett kicsi lányod,
                    Napos lábad nyomán
                     Új gyepu-hazát fog
                      Eljövendo utak,
                       Hazavivo lépte
                       Ezerszer verettem
                        Ezeregyét lépje!

Mennék én is, hogyne mennék,
itt felejtett gyertyacsonk-vég,
utánatok keser füst száll,
várjatok a keresztútnál!

 

Gyilokido, martalócom,
holt ég alá gyurt a sorsom,
sírásom is, engem kiálts,
háncshajamra gyászult sírás!

 

Ujjaim közt világárok,
világárok martján hálok
ízült kezem úti vánkos,
hanemegyeb úthalált hoz!

 

Kézkulcsolat, kulcsolatom,
hogy hittem,hogy odahagyom,
túlnan-tájam, innen-mezom -
kereszt után, kereszt elon.

 

Messzül, továbbmesszül az ég,
csomagolatlan indulunkk utána,
Igen, indulhatunk a messzülo égbol
szavak, szavaink hózápora hull,
hull a Kárpát-koszorús tájra.

 

Szikla? Levélhasadás? Szuszakasztó dallam:
Bukovina, mit vétettem,
Hogy én benned nem élhettem?
Mások élnek oj kegyesen,
Én meg sírok keservesen.
( Nyisztor Bertalanné éneke)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 512
szavazógép
2014-01-10: Közélet - :

Vigyázat, telefonos csalók!

A kézdivásárhelyi rendőrségen tett panaszt egy idős helybeli, mivel csalás áldozata lett. Szerda délután felhívta egy ismeretlen személy, aki rendőrnek adta ki magát, és közölte, hogy fia közúti balesetet okozott, áldozatok is vannak.
2014-01-11: Mi, hol, mikor? - :

Mi, hol, mikor?

Megemlékezés
A Don mentén, és a Keleti-Fronton elesett hősök emléke előtt tisztelegnek, illetve a II. Magyar Királyi Hadsereg tragikus kimenetelű vereségének 71. évfordulójára emlékeznek a hét végén az alábbi rendezvényekkel: