Augusztus 8. és 24. között Pekingben találkozik öt földrész ifjúsága, hogy a nagyvilág legszebb, legnemesebb és legrangosabb rendezvényén, versenyén a béke, a barátság és a sportszerűség szellemében versenyre keljen egymással, az idővel és a távolsággal. Ez lesz sorrendben a 29. újkori nyári olimpia.

Még hat hónap, és... Elegendő idő ahhoz, hogy szellemiekben is felkészüljünk a világ legnépszerűbb rendezvényére, hogy megismerjük eredetét, múltját, történelmét, hőseit, s ily módon méltóképpen tudjunk viszonyulni a versenyzők küzdelméhez, hogy reálisan tudjuk értékelni az eredményeket, a látottakat.

Induljon tehát olimpiai sorozatunk, hogy időben, felkészülten érkezzünk meg a megnyitóünnepségre, a szent láng, az olimpiai láng fellobbantásának felemelő pillanatára.

Istenek, hősök, versenyek

Megszoktuk már, hogy öreg sárgolyónk, a Föld lakosságának jó nagy része, a sportvilág olimpiai ciklusokkal, vagy ha így kedvesebb a fülnek, olimpiászokkal számolja az idő múlását. De fogalmazhatunk úgy is, hogy ez időszakokhoz, ciklusokhoz igazítja életvitelét. Négy évet áldoz egy versenyért, ki egy napért, ki egy versenyszámért. Áldoz, mint egykor az OLIMPIAI JÁTÉKOK alapítói, az ókori görögök, akik isteneik — volt néhány ott fent, az Olümposz csúcsán — tiszteletére áldozatot mutattak be, ünnepségeket szerveztek, és ezen ünnepségeken versenyeket rendeztek — Zeusz, a legfőbb isten tiszteletére Olümpiában, Apollón, a szép dallamok és a napfény istennője tiszteletére Delphi közelében a phütói játékokat, Poszeidón, a tengerek istene tiszteletére az iszthmoszi játékokat, Zeusz felesége, Héra tiszteletére és a nők számára a heraia-játékokat. A legnagyobbnak, legrangosabbnak, legidőtállóbbnak ezek közül a Zeusz tiszteletére rendezett olimpiai ünnepség bizonyult.

Eredete homályba vész. Három legenda regél az olimpiai játékok alapításáról, életre hívásáról. Mindhárom isteni tulajdonságokkal megáldott, felruházott hősök nevéhez fűződik.

Az első arról regél, hogy Zeusz elhagyva Olümposzt, isteni atyjával, Kronosszal az Alpheiosz és Kladeosz (egyes források szerint Péneiosz) folyó között húzódó Olümpiában küzdött meg a világ feletti uralomért, és győzelme emlékére ott, a győzelem helyszínén versenyjátékokat rendezett.

A második Pelopsz nevét említi, aki Pisza királyának, Oinomaosznak a leányáért rendezett kocsiversenyen aratott győzelmet, s e győzelme helyszínén Zeusz tiszteletére megalapította az olimpiai játékokat.

A harmadik mondakör Héraklészt tekinti az olimpiai játékok megalapítójának. A görög hitvilág két Héraklészt említ — a thébait és az idait —, és mindkettőt kapcsolatba is hozza az olimpiai játékokkal. Az egyik monda szerint az idai Héraklész már Zeusz gyerekkorában megrendezte a játékokat. Történt ugyanis, hogy Kronosz felesége, Rheia, hogy megszülje Zeuszt, Kréta szigetére vonult, mert attól félt, hogy ura lenyeli újszülött fiát. Miután megszülte Zeuszt, nevelését az Ida-hegyi óriásokra bízta. Az idő tájt öt óriás élt az Ida-hegyen: Héraklész, Paiónaiosz, Epimédész, Iasziosz és Idasz. Évek múltán az öt óriás Olümpiába került, ahol a legidősebb közülük, Héraklész egymás mellé állította öccseit, hogy futásban mérjék össze erejüket. A győztest olajfaág koszorúval díjazta, a versenyt pedig olimpiának nevezte, és elrendelte, hogy minden ötödik esztendőben ismételjék meg. A másik Héraklész, akit Homérosz az Oroszlánszívű Héraklészhoz című himnuszában is megénekel, Thébában született, anyja egy halandó asszony, Alkméné, apja pedig Zeusz volt, aki rettenthetetlen erővel ruházta fel. Zeusz felesége, Héra, mert gyűlölte Héraklész anyját, Alkménét, egy éjszaka két kígyót küldött az alig tíz hónapos Héraklész bölcsőjéhez, de a csecsemő megfojtotta mind a kettőt. Tizennyolc éves korában megölte a vidéket rettegésben tartó Kithairon-hegyi oroszlánt. Héra Alkméné iránti gyűlöletét viszont ez sem enyhítette, ellenkezőleg, csak fokozta, így aztán a kegyetlen istennő attól sem riadt vissza, hogy őrületet küldjön Héraklészra, aki tébolyában áldozati állatoknak nézte saját gyermekeit, és sorra tűzbe vetette azokat, ezért aztán bűnhődnie, vezekelnie kellett. Így került Eurüsztheusz mükéniai király udvarába, ahol tizenkét feladatot kellett teljesítenie — többek között az éliszi Augeiász király istállóját megtisztítania. Héraklész azt is vállalta, hogy egy nap alatt végzi el a titáni munkát, de ennek fejében az állatállomány tized részét kérte. S mert Augeiász nem hitt a csodákban, könnyedén rábólintott Héraklész kérésére. Héraklész munkához látott, két folyót keresztülvezetett az istállón, s a beígért időre elkészült a ,,nagytakarítással". Na de Augeiász megtagadta a fizetést. Héraklész erre az argosziakból, thébaiakból és arkadiaiakból sereget toborzott, megtámadta Augeiászt, és elfoglalta Éliszt. A zsákmányból pedig — írja Pindarosz olimpiai ódájában — megalapította az olimpiai játékokat.

(folytatjuk)