Farkas Réka
Meghökkenthette a román közvéleményt, politikumot Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök javaslata, miszerint egyfajta miniautonómiát biztosítanának a megye északi, többségében románok lakta térségének. Jóformán reagálni sem tudtak a felvetésre, néhány fanyalgó nyilatkozat született, de többnyire hallgatnak, hisz nehéz az elképzelésre azt mondani, hogy rossz, és még inkább nehezükre esik jónak minősíteni.
Pedig Borboly indítványa, amellett, hogy szoktatná az autonómia fogalmához a többségi társadalmat, gesztus is kíván lenni, az oly sokat hangoztatott román–magyar párbeszéd egyik legmeggyőzőbb módját választotta: lehetővé teszi, hogy saját bőrükön tapasztalják meg, milyen előnyökkel jár egy bizonyos fokú önállóság, mennyi esélyt, lehetőséget teremt, ha maguk dönthetnek saját dolgaikról, rendelkezhetnek az arányosan kiosztott pénz fölött. Kelemen-Görgény Fejlesztési Társulás néven alakítanák meg a többségében románok lakta két város és hat falu szövetségét, amely többek között kulturális, oktatási, mezőgazdasági, egészségügyi, szociális, egyházi és műemlékvédelmi, valamint turisztikai ágazatban venné át a megyei önkormányzattól a térség ügyeinek kezelését.
Borboly kezdeményezésének azonban még ennél is sokrétűbb az üzenete: ha a bíróság hajlandó bejegyezni a társulást, akkor végre zöld utat kaphatnának a hasonló magyar kezdeményezések, melyeket eddig lesepertek a prefektusok és az igazságszolgáltatás különböző fórumai, de precedenst teremthet, hogy a szórványban, a kisebb, elszigetelt tömböcskékben élő magyarság is hasonló kéréssel rukkoljon elő. S ami talán még fontosabb: megértetné végre, hogy nem egészséges a kisebbségek ügyéhez többségi logikával viszonyulni.
A románság soraiból egyelőre kevesen és szűkszavúan reagáltak az ötletre. Akadt, aki pofátlanságnak nevezte, hogy saját hazájukban akarnak autonómiát adni a románoknak, más cselt lát a dolog mögött, szerinte ily módon akarják elfogadtatni a magyarok magát a koncepciót. Hallgat azonban az említett térségből származó Mircea Duşa, s mások is, kik soha nem hagynak ki alkalmat, ha az elnyomott, megnyomorított magyarok között szenvedő román testvéreikért kell siránkozni. Hisz látják, ha elutasítják Borboly elképzelését, éppen a túlélés vagy akár a fejlődés lehetőségét veszik el tőlük, ha elfogadják, elismerik, hogy valóban jó megoldás lehet egyfajta önrendelkezés.
Érdekes helyzetet teremthet tehát a Hargita megyei tanácselnök javaslata, érdemes lenne felkarolni, kiterjeszteni akár a Bodza-vidékre is, és beszélni róla, népszerűsíteni, színvallásra bírni az ügy kapcsán a román döntéshozókat. Hátha eszükbe jut, hogy büntetésből minket, székelyföldi magyarokat is „megsérthetnének” egy hasonló „pofátlan” ajánlattal.
