Mint az előzőekben már említettem: nem önmagukban a külső események határozzák meg, hogyan érezzük magunkat, hanem az a jelentőség, amit hordoznak, az a – racionális vagy irracionális – gondolkodásmód, amellyel értékeljük azokat. A következőkben egy irracionális gondolkodásmódról, a katasztrofizálásról lesz szó.
Negatív eseményeket követően vagy azokat előrevetítve általában értékeljük magunkban azok kellemetlenségi fokát. Minél kellemetlenebbnek értékelek egy bekövetkező lehetséges eseményt, annál nagyobb szorongást fogok tapasztalni. A katasztrofizálás az a gondolkodási torzítás, amikor egy negatív eseményt úgy értékelek, mintha a lehető legrosszabb lenne, ami történhet velem. Sok esetben nem tudatosan futnak át a fejünkön ehhez hasonló gondolatok: „Ha kezdeményezek, és elutasít, borzasztó, nem bírom elviselni”, „Ha lesz egy komolyabb betegségem, az maga a világvége”, „Borzasztó, ha valami hibát követek el a munkámban” – és folytathatnánk –, tehát a képzeletbeli 0-tól 100-ig terjedő kellemetlenség-skálán ezeket az eseményeket a sor legvégére helyezem.
A hasonló gondolatok, kijelentések szinte minden esetben erős szorongáshoz vezetnek, amint előrevetítem a rettegett esemény bekövetkeztét. Az irracionalitás itt abban nyilvánul meg, hogy bármennyire is kellemetlen legyen számomra egy esemény – pl. elutasítás, veszteség, betegség –, téves úgy értékelni, mint a legszörnyűbbet, ami történhet. Albert Ellis híres amerikai pszichoterapeuta ezt így fejezte ki nem kevés fekete humorral: „Végső soron mire mondhatom, hogy borzasztó és katasztrofális? Ha mondjuk kivégeznek különféle kínzásokkal, de még annál is lehet borzasztóbb, a sebességtől függően.” E morbidnak tűnő metafora célja nem az, hogy ijesztgessen, sokkal inkább arra próbál rámutatni, hogy legtöbb esetben bolhából csinálunk elefántot, amikor egy hétköznapi kellemetlenséget úgy értékelünk, mint borzasztót és katasztrofálisat.
Vegyünk egy hétköznapi példát: sok ember manapság nem mer kapcsolatot kezdeményezni, mert fél az elutasítástól. Ennek lehetősége minden kapcsolat esetén benne van a pakliban, de sokan úgy értekelik, hogy az elutasítás személyes értékességükről árulkodik, ezért elviselhetetlen. Tegyük fel a kérdést: végső soron miért olyan borzasztó egy elutasítás? Vagy bármilyen más negatív esemény? Lehet kellemetlen, lehet nagyon kellemetlen, de nem borzasztó.
A racionális gondolkodási folyamat úgy nézne ki, hogy egy kontinuum mentén értékeljek egy negatív eseményt, figyelembe véve, hogy lehet bármilyen kellemetlen, ami velünk történt, de nem borzasztó és katasztrofális. A legfontosabb következmény: ez a gondolati síkon történő váltás érzelmi síkon a szorongásos jellegű problémák csökkenését fogja eredményezni.
ELEKES SZENDE pszichológus
