Az egyszerű szénhidrátok legismertebbje a mindennapi használatú, közönséges fehér cukor, a szacharóz (nádcukor, répacukor), egy diszacharid, amely enzimek (vagy savak) hatására vizes oldatban glükózra és fruktózra (két egyszerű cukorra) hidrolizál.
Az üzletekben kapható „barna” cukor annyiban különbözik a fehértől, hogy nádcukormelasszal barnítják, de a szacharózon kívül (kevés) egyéb anyagot is tartalmaz, ízét kevésbé érezzük édesnek, de különben ugyanúgy használható. A könnyen oldódó cukor a szervezetünkben azonnali – de úgynevezett üres – energiaforrást jelent. Ipari előállítása cukornádból (ennek 13–15 százaléka cukor) vagy a XVIII. században nemesített cukorrépából (20 százaléka cukor) történik. (Kényszerű megoldás volt az elmaradt nádcukorimport miatt a napóleoni kontinentális zárlat idején.)
Egészségünkért aggódó tanácsadók ma egyöntetűen óvnak a túlzott cukorhasználattól. A cukor a már ismertetett folyamat során a cukorbaj kiváltója lehet az inzulin hiányának vagy hatásának elmaradásakor. A cukros termékek túlzásba vitt fogyasztása „kimeríti” a hasnyálmirigy inzulin-kiválasztó lehetőségeit, de fogaink tönkretételében is ludas. Magas kalóriaértéke (395 kcal/100 g) nem függ feldolgozásának (kristály, por, kocka) módjától. Jóval kevesebb a gyümölcsök (fruktóz) cukortartalma (10–15 kcal/100 g), de például az aszalt szilváé 61,8 kcal/100 g. A sütemények, üdítők (pl. a Fanta és Cola típúsúak, 140–240 kcal/1 dcl, a diabetikus csak 10–12 kcal/100 g), a lekvárok (vegyes gyümölccsel 73–77 kcal/100 g), befőttek, kompótok, a csokoládé (átlagosan 560 kcal/100 g) kalóriaértéke jórészt a cukortartalmukkal kapcsolatos. Jelenkorunk embere (Közép-Európában) átlagosan évente 34 kg cukrot fogyaszt el.
Van azonban az embernek egy ősi édesítő élelmiszere, amelynek használata az emberősünk fejlődésével párhuzamos. Ez a méz. Tulajdonképpen sok évezredes használata korunk cukor-központúságában sem csökkent, sőt, egyre gyakoribb helyettesítője annak is. Azontúl, hogy kitűnő édesítő, számos más – egészségmegőrző és -helyreállító – szerepe van. A méz magas kalóriaértékét (305 kcal/100 g) is a különböző cukrai adják (30–50 százalék fruktóz, 20–45 százalék glükóz, 1–10 százalék szacharóz). Többi része víz, savak, ásványi sók, pollen, propolisz, nitrogéntartalmú anyagok, B-vitaminok. Különösen a téli időszakban ajánlott reggelente a fogyasztása. A termelőktől vásárolható vegyes virágméz, akácméz, hársméz vagy a sötét színű fenyőméz összetevői változatosak. Valamennyi gyógyhatású.
Egy „téli” tearecept: 80 g reszelt gyömbért öt csésze vízzel forralunk, majd öt percig főzzük, fekete teát adunk hozzá, egy perc múlva három evőkanál mézzel elkavarjuk, poharunkba szűrjük, és máris ihatjuk a gyömbérteát!
