Tervezni, elképzeléseket szőni akkor érdemes, ha megvan minden lehetősége-reménye annak, hogy anyagi alapokat teremtsenek a kivitelezés számára. Árkos azonban eléggé megkésett az önállósulás útján, bár igyekezett felsorakozni, nem látni jelét annak, hogy 2004-ben elindult a beruházások egyre nehezebben járható útján.
Új évbe áthajló régi gondok
– Huszonhárom esztendővel a rendszerváltás után is maradtak még megoldatlan gondok a földtulajdon rendezésével – tájékoztatott Máthé Árpád polgármester. – A Kerekerdő övezetében, ahol a szénbánya meddőlerakata volt, azonosítottuk az egykori magántulajdonú területeket, és újból kijelöltük, így kezdetét veheti itt is a visszaszolgáltatás alaposan megkésett végfolyamata. Az említett övezetben kellene tulajdonba helyezni azokat a családokat, amelyeknek még jogos követeléseik vannak, de sajnos, úgy hírlik, erre a területre jogot formál az egykori szénkitermelést irányító ploieşti-i vállalat is. A tulajdonjog tisztázása és rendezése azonnali feladatunk, hamarosan intézkedünk ez ügyben.
A szerződést ugyan még nem írták alá a sepsiszentgyörgyi üzemeltetővel, de az új év első hónapjaiban minden bizonnyal rácsatlakoztatják Árkos ivóvíz- és kanálisrendszerét a sepsiszentgyörgyi hálózatra. Jelenleg nyomásemelő szivattyút iktatnak be az ivóvízhálózatba, hogy megfelelő nyomása legyen a víznek a falu legmagasabb pontján is. Csak e két hálózat átadása után lehet majd szó az infrastruktúra harmadik része, az utcahálózat korszerűsítéséről, aszfaltozásáról. Ugyancsak ebben az évben szeretnék befejezni az árkosi sporttelep félbemaradt munkálatait: a műborítású pályát, a nagy focipályát, a lelátó befedését is. Régebbi tervük az öregek számára építendő otthon megteremtése, amire az egykori bánya peremterületén nyílna lehetőség, ha az a másfél hektáros terület a község tulajdonába kerül. Rendezte az önkormányzat az iskolaépületek tulajdonjogát, önerőből jelentős összeget tettek ki a Gelei József Általános Iskola bővítésére, az óvoda épületének korszerűsítésére. Miként a polgármester elmondta, a helybeli iskola további önállóságának biztosítása nem lesz könnyű. A helyi tanács ugyan ragaszkodik az önálló nyolcosztályos intézményhez – kérdés azonban, hogy miből tudja majd összehozni az ahhoz szükséges tetemes fenntartási költséget. A falu mellett, Árkos-ligeten, a Kossuth-lakónegyedben gombamód szaporodnak a lakóházak. Ezek a családok csak részben vesznek részt a falu életében – hangsúlyozta a polgármester –, inkább a közeli város felé fordulnak, s kevesen rendelkeznek árkosi lakcímmel. Azok is, akik a település belterületén laknak, csak részben adják tanújelét annak, hogy árkosi polgárok.
Hajt-e gyökeret a nagylevelű hárs?
Bálint Zoltán, a helybeli Dahlström Kálmán Közművelődési Társaság mindenese már a hajnali harangszókor és az első ágyú eldörrenésénél ott volt a madéfalvi ünnepségeken. Nagyon sok háromszéki megjelent a veszedelmet megelőző „összeüléseken”, előbb Csíkszépvízen, majd Madéfalván, s joggal feltételezhető, hogy azok között jócskán lehettek árkosiak is. Sajnos, az árkosi unitárius anyakönyveket csak 1765-től kezdték vezetni, így azokban már nem szerepelnek a madéfalvi események.
– Én már évek óta járok a madéfalvi ünnepségekre, de csak most született az az ötletem, hogy itthon is állítsunk ennek valamilyen emléket. Szóltam az unitárius tiszteletes úrnak, Bíró Attilának, aki készségesen vállalta, és a január 5-i vasárnapi istentiszteleten prédikációjába foglalta a 250. évfordulót. Vásároltam egy nagyobbacska nagylevelű hársat, amit Ürmösi Incze Hunorral elültettünk a várkertben. Az istentiszteletről kijövők jelenlétében emlékbeszédet mondott a lelkész, és elszavalta Veress Ferencnek az eseményhez illő versét.
– Ünnepi hangulatot teremtett a Régeni Áron Dalárda is, énekeltük a 77. számú énekünket, Hatalmas Isten győzhetetlen várunk, amelybe bekapcsolódott a hallgatóság is – mondta Márk Attila unitárius énekvezér, zeneszerző és zenetanár, akitől azt is megtudtuk, hogy a dalárda ebben az évben a Passióval készül a húsvéti ünnepekre, és új zászlót is készítenek.
Január 5.-ével kezdetét vette a faluban az említett művelődési társaság immár hagyományos előadás-sorozata. Január 23-án a Háromszéki borvizeskönyvet mutatják be, majd Márk Attila és Zsigmond Győző lesz a meghívott. Tető alatt már a Bálint Zoltán udvarán felépített magánmúzeum is, de ez nem azt jelenti, hogy megszűnik az unitárius vártemplom bástyájában működő falutörténeti állandó kiállítás, amely anyagának oroszlánrészét a helybeliek adományozták. Bálint Zoltán számos hazai és külföldi településre kapott már meghívást, hogy személyesen mutassa be a vándorkiállítást, amely állandó jelleggel magyarországi fogadott szüleinél található. Ők segítik abban, hogy az anyag könnyebben vándorolhasson egyik kiállítási helyről a másikra. Jelenleg Nagycenken látható, de hívták már Győrbe és Bécsbe is.
Világhálón az árkosi mézeskalács
A szentegyházi Gedő Péter és Lengyel Katica Sepsiszentgyörgyön ismerkedtek meg, több mint tíz esztendeje Árkoson raktak családi fészket. Évek óta úgy ismerik őket, mint a helybeli mézeskalácsosokat. Gyakran látni őket vásárokon, templombúcsúk alkalmával, falu- és városnapokon, hagyományos vásárokon. Mint mondták, passzióból kezdtek bele a mézeskalács-készítésbe. A férj tehetségkutatás révén képzőművészeti iskolát végzett Székelyudvarhelyen, így számára nem volt nehéz a kalácsokra ráálmodni a díszítést, Katica meg amúgy is szeretett sütögetni. 1986 karácsonyán készült el az első nagyobb adag szép mézeskalács, ami aztán tovább ösztönözte a mester családot. Nem sajátítottunk el senkitől semmilyen mintát – mondta az asszony. – A miénk háromszéki, székely minta, ha úgy akarják, olyan, amilyent a férjem az ő kézügyességével megrajzol, megtervez. 1998-tól aztán engedéllyel, mint a Háromszéki Kézműves és Népművészeti Egyesület tagjai, hivatalosan folytatják ezt a szép mesterséget. Nemcsak a mézeskalácsok díszítése változatos, hanem azok formája is: szív, paripa, katicabogár, maci, tulipán. Miként a férj elmondta, ornamentikáját olyan tökélyre vitte, hogy egyre több egyesület igényli, készítsen nekik mézeskalácsos logót. Utóbb éppen a Máltai Szeretetszolgálat rendelt egyet, de szokássá vált az is, hogy esküvők alkalmával ajándék mézeskaláccsal viszonozza az új házaspár azokat, akik segítették a fiatalokat, hogy elindulhassanak az életúton, s még a hagyományos termékeket árusító brassói, nagyszebeni, szászhermányi üzletek is rendelnek mézeskalácsot. Mint elmondták, kedvesek számukra az alkalmi meghívások. Legutóbb a Székely Nemzeti Múzeum udvarán megszervezett csokifesztiválra hívták meg azzal a céllal, hogy a gyerekeket tanítsák meg a mézeskalácsfestés technikájára. Nagy élmény volt a gyerekek számára, hogy az írókákkal kidíszíthették a Gedőék által előre elkészített mézeskalácsformákat. Még két mézeskalácsost ismernek Kovászna megyében: Farkas Gábort Kézdivásárhelyen s Dávid Ildikót az erdővidéki Bodosban.
