Konferenciát rendez pénteken a Bánffy Miklós születésének 140. évfordulója alkalmából szervezett emlékév nyitóeseményeként az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. A rendezvény központjában az író, politikus, rendező életművének megjelenése és angliai kiadása áll. Előadások hangzanak el a művészet és inspiráció témakörében, de szó lesz Bánffy Miklós (1874–1950) műveinek nemzetközi fogadtatásáról és kiadásairól is.
Az eseményen részt vesz Piers Russell-Cobb, a londoni Arcadia Kiadó vezető menedzsere, aki a könyves műhely alapítójával, Gary Pulsiferrel együtt jelentősen hozzájárult a nemzetközi Bánffy-reneszánszhoz, a szerző Erdélyi történet című trilógiája népszerűségéhez. Piers Russell-Cobb a konferencián ismerteti a Bánffy-életmű kiadására vonatkozó eddigi tapasztalatait, valamint jövőbeli terveit. Magdó János kolozsvári főkonzul ismerteti a Bánffy-émlékév várható eseményeit.
Bánffy Miklós gróf 1873. december 30-án született Kolozsvárott az egyik legrégebbi és leggazdagabb erdélyi főnemes család sarjaként. Gimnazistaként festeni tanult Székely Bertalantól, majd a kolozsvári és budapesti egyetemre járt, 1895-ben jogi doktorátust szerzett. 1901 és 1906 között szabadelvű képviselő, 1906-tól Kolozsvár és Kolozs megye főispánja, 1910-től ismét Kolozsvár országgyűlési képviselője volt. A sokoldalú gróf 1912 és 1917 között a budapesti Nemzeti Színház és az operaház intendánsaként támogatta Bartók Béla színpadi műveinek bemutatását, sőt, azok díszlet- és jelmeztervezője is ő volt. 1912-ben és 1913-ban szerkesztette az Erdélyi Lapokat, 1916-ban lett a Kisfaludy Társaság tagja. 1918 novemberében Bethlen Istvánnal és Jancsó Benedekkel megalakította a budapesti Székely Nemzeti Tanácsot. Bánffy Miklós 1921 áprilisától 1922 végéig a Bethlen-kormány külügyminisztere és egy ideig kisebbségügyi minisztere volt.
A zene, a festészet, a színpadi rendezés és a szépirodalom egyaránt érdekelte. Tervezett jelmezeket és díszleteket, 1934-ben és 1935-ben Szegeden megrendezte Az ember tragédiáját. Grafikusként Balázs Béla, Tompa László és Tamási Áron műveit, valamint az Erdélyi Helikon folyóiratot illusztrálta. Íróként a konzervatív irodalmi hagyomány megújítására törekedett, korai elbeszéléseinek témáját részben az arisztokrácia életéből, részben Erdély történetéből merítette. Legnagyobb vállalkozása az Erdélyi történet című nagyszabású trilógiája volt, amely az erdélyi arisztokrácia sorsát, világának széthullását ábrázolja: Megszámláltattál... (1934), És híjával találtattál (1937), Darabokra szaggattatol (1940). Művét sokáig agyonhallgatták, csak évtizedek után fedezték fel újra, első megjelenése után hat évtizeddel fordították le angolra, spanyolra és németre. Utolsó éveiben emlékiratain dolgozott. Nevét 2001 decemberében jegyezték be a Magyar Örökség Aranykönyvébe, 2007-ben posztumusz Magyar Művészetért Díjjal tüntették ki, 2012-től a Külügyminisztérium szakkönyvtára viseli a nevét. A róla elnevezett vándordíjat a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti tanácsa adományozza a színház előző évadának legkiemelkedőbb művészi teljesítményéért.
