Néhány évvel ezelőtt ugyanis könnyebb volt visszaemlékezni, és sokkal tisztábbnak is látszott minden. Valahogy a mögöttünk hagyott esztendő számomra igen zavaros. Nem az a kibúvóm, hogy sokkal több minden történt az előző évekhez képest, és a sok rendezvény közül nem tudom, melyiket válasszam befutónak. Sőt, inkább az ellenkezője. Úgy érzem – noha az ifjúsági és kulturális élet nem lankadt –, hogy az ifjúsági szervezetek veszítenek erejükből, nincs már meg a régen látott vitalitás, motiváció. Kevés volt, sőt, talán nem is volt olyan ifjúsági szervezet, amely állandó, folyamatosan kiemel­kedő teljesítményt tudott volna nyújtani az év során. Háromszék fontosabb rendezvényei is kicsit talán elfásultak már. A Há­romszéki Diák­napok talán már nem is a leghangosabb rendezvény, a Hárit ifjúsági sátra a városünnepen élt már meg na­gyobb sikereket a tavalyinál, sőt, említek példát saját eseményeink közül is: ott a Háromszéki Diákegyüttesek Talál­kozója, a HDT. Nem egy ember megjegyezte már, hogy az volt az igazi, amikor az ifjú együttesek a Szent György Napok B színpadja helyett a városi sportcsarnokban léptek fel. A példák sorát, sajnos, lehetne folytatni nagyon ismert rendezvényekkel, de nem célom rossz hangulatot kelteni már az év elején.
Írtam kicsit fennebb, hogy az ifjúsági élet mégsem lankad – és ez így is van, holott az ifjúsági szervezetek enyhe lejtmenetbe kapcsoltak. Ennek oka (vagy egyik oka), hogy új szereplő jelent meg az ifjúsági palettán, amely nem más, mint a sepsiszentgyörgyi önkormányzat. Ré­gebb csak partneri és támogató feladatkörrel rendelkezett, most szereplőként van jelen a Sepsi­szentgyörgy, Székelyföld kulturális és ifjúsági fővárosa programcsomagjával, amelynek igen komoly az intézményi háttere: alkalmazottakkal, irodával és biztos anyagi forrásokkal.
Az a kérdés tehát, hogy a városi önkormányzat megmentette az ifjúsági életet Sepsiszentgyörgyön a lassuló egyesületek mellett – vagy inkább elnyomta az ifjúsági szervezeteket az elmúlt esz­tendőben azzal, hogy többet tu­dott kínálni? Erre érdemleges választ nem lehet adni, talán mindkettő igaz valamilyen mértékben. Az első lehetőség esetén azonban érdemes lenne elgondolkodni azon: mi történt az ifjúsági szervezetekkel? El­érkeztünk volna a fejlődésnek azon szakaszához, ahonnan a következő lépést már nem tudtuk megugrani, ami az intéz­ményesedést jelentette volna? Lehet, ez rántott vissza egy ki­csit, vagy akár természetes dolog, hogy néhány igazán jó év után egy kevésbé sikeresnek is kellett következnie?
Ezeket a válaszokat az új esztendőtől várjuk. Pörgős ifjúsági boldog új évet kívánok, és – megemlítve pár rendez­vényt – jó szórakozást kívánok 2014-ben a töretlen lendülettel üzemelő utcazene-fesztiválon, a felívelőben lévő városi gólya­bálon, a remek hangulatú Élő Könyvtáron. Hasonló hozzáállást kívánok sérülő jogaink ese­tén, mint a bérletpénzakcióban felmutatott tüntetésen, szorgos lapozgatást a Kavics ifjúsági lap oldalain, kellemes idő­töl­tést a Mandula ifjúsági rá­dió­műsort hallgatva – és min­den jót a több tucat meg nem említett rendezvényen, amely rátok vár jövőben is.

MIHÁLY ISTVÁN