Alig akad olyan jelentős képzőművész, akit ne foglalkoztatott volna a genezis, a teremtés, a születés fogalma – kezdte tegnap esti megnyitóbeszédét Vetró András szobrászművész Koszta Ervin festészeti tárlatán.
Majd Szalay Lajos gondolatát idézte, aki a mű létrehozásának folyamatát a vajúdáshoz hasonlította. A festő tizennyolc olajképben foglalkozik ezzel a témával. Vetró a színpadiasságot, a szürreális megközelítést emeli ki ezekben az alkotásokban, időnként felszabadító élcelődéssel száll vitába a festővel, hogy ebben a születési folyamatban nehogy megrekedjen a magzat. De ez a szabad asszociációkra épülő melankolikus festészet nem fog erre válaszolni, mert csak beavatni akar egy irracionális, tudatalatti állapotba.
