A cantabriai Santillana del Mar illetékesei szombaton bejelentették, hogy hamarosan elkezdődik egy augusztusig tar­tó kísérleti időszak, amelyben egyszer egy héten öt látogató egy vezető kíséretében felkeresheti a barlangot. Azt szeretnék ezzel felmérni, milyen hatással van az emberi jelenlét a barlangi sziklarajzok állapotára. Ezt követően döntenek arról, folytatódhatnak-e, és miként ezek a látogatások – közölte José María Lasalle kulturális államtitkár.
A festmények rohamos pusztulása miatt 1982 és 2002 között naponta csak néhány látogatót engedtek be a barlangba, amelyet 2002-ben bezártak, mivel a szakemberek úgy vélték, hogy az emberek jelenlétéből eredő hőmérséklet-emelkedés, magasabb páratartalom károsítja az őskori sziklafestményeket.
A falfestményeiről híres barlang a paleolitikum művészetének legismertebb lelőhelye, az észak-spanyolországi San­tan­dertől 30 kilométerre nyugatra fekszik. A 280 méter hosszú, több teremből, folyosóból álló mészkőbarlangban 1879-ben az ásatást vezető Marcelino de Sautuola kislánya fedezte fel a mennyezeten az ősember festményeit. Valódiságukat csak húsz évvel később ismerték el, amikor Franciaországban is találtak hasonló barlangfestményeket.
A freskók az úgynevezett magdalénien kultúra idején, Kr. e. 13 500 körül készülhettek. A barlang sötétszürke sziklafalát, mennyezetét jégkor végi állatok, bölény-, vaddisznó-, vadló- és szarvasábrázolások díszítik. Összesen 600 festmény és 1500 karcolat található a barlangban.
1985-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította az Altamira-barlangot. 2001-ben turisták számára megnyílt a barlang „hasonmás” változata, az Altamira Múzeum, amelyet tavaly 240 ezer látogató keresett fel.