Boris Tadic mintegy százezer szavazattal kapott többet Nicolicnál. Ennek a szavazatszámnak az értékelésénél figyelembe kell venni, hogy az első fordulóban a Magyar Koalíció elnökjelöltje, Pásztor István 93 039 szavazatot kapott. Ezzel azt is mondhatnók, hogy a szerbiai választásokat a koalícióban összefogódzó magyarok döntötték el. Vajdaság egészében Tadic kétszázezer szavazattal kapott többet. Hogy a magyarok hozzájárulása ehhez a győzelemhez ne tűnjék túlzásnak, tegyük hozzá, hogy Tadicra szavaztak a szandzsáki bosnyákok, a szlovákok, a románok és általában a kisebbségiek.

A szerbiai szavazáson a legnagyobb részvételi arány a Vajdaságban volt: több mint hetvenszázalékos. A magyar lakosság Tadicra szavazva az európai csatlakozás útját választotta. Ez a részvétel és az eredmény bennünket, erdélyieket emlékeztet azokra az időkre, amikor a magyarság választási kérdésekben egységes fellépésével a legmagasabb eredményeket mutatta fel az elnökválasztások idején. Ebből is világosan kirajzolódik a következtetés: a koalíciós fellépés elengedhetetlen a győzelemhez.

Persze, még mindig a hazai fonnivalónál maradva, voltak melléfogásaink is. Akkor például, amikor Radu Câmpeanu hatalmas székelyföldi szavazatszámot sepert össze magának, hogy ezt a későbbiekben magyarellenes kijelentésekkel ,,honorálja".

Ez tanulságos történet a vajdasági magyarok számára is. Félő ugyanis, hogy szerb nyomásra a győztes köztársasági elnök is tovább akarja folytatni a magyarság kiszorításának politikáját, a magyar politikai alakulatok és intézmények bedarálását, s Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke szerint kengyeltartóvá szeretnék degradálni a ,,stratégiai partnerségre" hajlamos magyarokat, ahogyan ezt már a szlovákokkal, románokkal és a szandzsáki bosnyákokkal megtették.

A koalíció léte különösen fontossá válik a májusi szerbiai helyhatósági választásokon, amikor semmi más, csak ez lehet a siker záloga.