És azt is látta, hogy üresen áll az Electro-stadion, az a több ezer néző befogadására alkalmas létesítmény, együtt az edzőpályájával és nagyszerű gyepszőnyegével. Látta... és élt a kínálkozó lehetőséggel, otthonává tette a sok szép és emlékezetes pillanatot megélt s akkor éppen hibernáló sportlétesítményt. Rövid időn belül egymást váltogató gyerekcsapatok zajától lett újra hangos az Olt menti sportpálya. Az elhaltnak hitt labdarúgóélet újra éledni kezdett kint, a „gyárnegyedben”. Meg­fogalmazódott a cél is: a labdarúgó-tehetségek felfedezése, nevelése, fejlődésük biztosítása, és ily módon hozzájárulni a megtorpant, hanyat­lásnak indult szentgyörgyi labdarúgás újjáéle­déséhez.
Na persze, azonnal nem kezdett szárnyalásba az utánpótlás-nevelés, de nem is ezt várta, nem is erre számított a három sportember, hanem egyszerűen csak meg akarta alapozni ezt a nemes szándékot, munkát. Ami késett, nem múlott, s a nemes próbálkozáshoz lassan ugyan, de biztosan társult a siker. Menet közben újabb kezdeményezések, újabb labdarúgók nevelésére létesített csoportok, csoportosulások keltek életre, s indultak útnak mind a teremfoci (futsal), mind a nagypályás labdarúgás irányába... Most már csak a türelmünknek kell kitartóvá válnia, na meg e kezdeményezések er­kölcsi és anyagi támogatottságának kell megerősödnie, állandósulnia, s akkor emberközelbe kerül labdarúgósportunk valós újjáéledése.
A távlatokról beszélgettünk Sebestyén Dénessel, az Electrica egyik alapítójával.
– Hogy jó úton halad a Jövő – így Sebestyén –, arra bizonyíték, hogy az utóbbi években a Brassó megyében szereplő Jövő rendszerint az első négy között zárta a bajnokságokat. Ezek a bajnokságok pedig igencsak erősek. Egy évvel korábban pedig a 2000-es korosztály az országos bajnokság körzeti (zóna) szakaszában – Bákó, Hargita, Neamţ megye képviselőivel egy csoportban – a második helyen végzett.
– És itt a legfrissebb példa – vettem át a szót, mert láttam, hogy nem akar dicsekedni –, a múlt vasárnapi torna, melyen legénykéid sorra győzték le ellenfeleiket, köztük a Brassói FC-t, egészen a döntőig jutottak, és végül a második helyen zártak, miután legyőzte őket a Brassói FC Benţa együttese.
– Külön elégtételül szolgált, hogy két játékosom is különdíjban részesült: Fábián Gellért kapta a legjobb kapus díját, míg a maksai születésű Király Nándornak ítélték oda a legtechnikásabb játékos trófeáját.
– S ha már a legutóbbi tornára emlékeztünk, hadd ismerkedjünk meg a Jövő játékosaival is, elvégre egyelőre csak 16 gyerekről van szó, kérlek, sorold fel a neveket.
– 2005-ös csoport: Suciu Edvin, Fábián Gellért, Karácsony Gellért, Karácsony Lóránt, Vura Ottó, Király Nándor, Lázár Michael, Toma Taras, a 2006-os csoport: Nagy Szilárd (Kovásznáról jár be), Imre Szabolcs, Ilyés Nimród, Laurenţiu Cucularu, Koródi Krisztián, Tódor Ádám, Tóth Gergő, Csatlós Edvin.
– Hány labdarúgó-csemetét számlál ma a Jövő?
– Ma mintegy kilencven gyermek, fiatal látogatja rendszeresen a Jövő öt korosztályra osztott csoportjainak edzéseit: junior I. (1997–1998-ban születettek) – edző Ion Dianconu, junior C-kategória (1999–2000) – edző Marian Todoran, junior D-kategória (2001–2002) és 2003– 2004-es korosztály – edző: Diaconu és Todoran, gyerekek (és 2005–2006 korosztály) – edző Sebestyén Dénes. Diaconu junior I-es csoportja a Bodoki Törekvés színeiben játszik a IV. liga ifjúsági bajnokságában, a C- és D-kategóriás csoportok Brassó és Kovászna megye bajnok­ságaiban szerepelnek, a 2003–2004-es csoport egyelőre különböző tornákon vesz részt, a kisebbik csoport, a 2005–2006-os korosztály a brassói bajnokságban szerepel (7+1-es felállásban).
– Említsünk meg néhány játékost azok közül, akik az évek során kiemelkedő játékot produkáltak.
– Ardeleanu D., Maios, Vasile A., Czintos J., Dobricza – a junior I-ből, Kulcsár, Pál Kristóf, Rétyi Levente... a C-kategóriások közül Téglás, Mátis Mátyás (kökösi), Kelemen, Stupu, Popescu János (rétyi), Szép István (kőröspataki) a D-kategóriások közül Máris Bence (kökösi), Pál Oszkár (szépmezői), Muscalu (kovásznai) a 2003–2004-es korosztályból és a 2005–2006 korosztály valamennyi tagja – zárta mosolyával mondandóját Sebestyén.
– A Jövő támogatói, szponzorai?
– Mindenekelőtt a gyerekek szülei, na meg aztán került néhány szponzor is – valamennyiüknek ezer köszönet és hála –, utoljára hagytam a pályázatokat, ezen az úton is jött be anyagi támogatás, nem sok, de jött.
– Nem lelkendeztél. Vannak gondjaitok, problémáitok az utóbbi időben?
– Kinek nincs? Az anyagiakkal kezdem, mert úgy érzem, azt tapasztaltuk, hogy nem estünk a figyelem középpontjába, vonatkozik ez a megyei, a városi hatóságokra is. Nem tudnak rólunk, így aztán csak logikus, hogy nem is nagyon támogatnak, hogy ne mondjam azt, nem is akarnak támogatni, anyagilag segíteni. Gondjaink vannak az iskolákkal, kiszállásaink alkalmával felmerülnek a hiányzások igazolásai, sokat küszködünk, nehezen értenek meg, nehezen fogadják el a gyerekek, tanulók kiszállásait. Utoljára hagytam a fagondunkat. Az Electro-stadiont ugyanis lekapcsolták a gyár fűtésrendszeréről, így aztán a hideg beálltával fával kell fűtenünk. Gond a fa beszerzése, minden tekintetben az. Az öltözőket, az irodát fűteni kell, fürdési lehetőséget kell biztosítani... Na szóval, van gondunk elég.
Beindult valami, ami sportéletünk érdekeit szolgálja. Beindult... S mint annyiszor, most is azt tapasztaljuk, az illetékes szervek nem kísérik kellő figyelemmel, vagy egyszerűen rá sem figyelnek, mintha nem a mi gyerekeink, fiataljaink játszanák a főszerepet. Elszomorító, nagyon elszomorító. És nem ez az első elszomorító eset. El kellene már gondolkodni azon, hogyan is rendezzék át azt a sokat emlegetett, sokat szidott megyei, városi pályázati rendszert – hogy érthetőbbek legyünk, azt a pénzelosztó rendszert, csoportot –, mely az egyik oldalon szórja a pénzt, a másikon a fogához veri. Legyen világos mindenki előtt, azért nem kell megbüntetni egyetlen sportegyesületet sem, mert nem a megye határain kívül keresi a tehetségeket!