Farkas Réka
A baj csőstül jön – mondogathatják a román hatóságok, melyeket bizony az elmúlt másfél hét túl sok váratlan és várható nyűggel, gonddal sújtott. Csődöt mondtak a vészhelyzetekben, ismét kiderült, milyen szervezetlen, mennyire gyenge lábakon áll az agyonpolitizált, igen drága pénzen működtetett államapparátus, a választott, kinevezett vezetők mennyire nem értenek dolgukhoz, képtelenek döntéseket hozni, felelősséget vállalni.
S ha a múlt hét elején történt repülőbaleset előre nem látható szerencsétlenség volt, a néhány napja beköszöntött havazás cseppet sem nevezhető meglepőnek. Így január vége felé elő-előfordul tájainkon, hogy havazik, sőt, viharos, szeles hóhullást is tapasztalhattunk már, mi több, a meteorológusok is szóltak jó előre. Az idei első igazi tél mégis meglepte a hatóságokat. Napokig lebénult az ország déli része, nemcsak falvak, de megyék szigetelődtek el a világtól, az autópályákat, nagyobb utakat nemes egyszerűséggel lezárták, nem néhány órára – mint az megtörténik nyugatabbra is, hisz az időjárás szeszélyeivel nem lehet tréfálni, vannak helyzetek, amikor ez a legésszerűbb –, hanem napokra. S szólnak a jelentések, hogy a hókotró gépek éppen a nagy hó miatt nem tudnak bejutni a tisztításra váró szakaszra. A miniszterelnök közben kosarazik, hol egyik, hol másik helyettese vezeti a válságstábot, s az élőben sugárzott ülések szigora mögül mindegyre előbújik az otromba szervezetlenség, önfejűség, butaság. S amikor ijedtét veszik a dolgoknak, eluralkodik a túlzott óvatosság, hószünetet rendelnek el az iskolákban ott is – lásd Háromszéket –, ahol alig tízcentis hó födte be a tájat. Hiába magyarázza a megyei főtanfelügyelő, hogy nem indokolt a szünnap, Bukarestben jobban tudják, s a parancs, az parancs.
Csődöt mondott ismét a bukaresti kormány, s beigazolódott az első előrejelzésekkor múlt héten szárnyra kelt vicc: figyelem, havazás várható, a hatóságokat ismét váratlanul éri. Pedig december végén jó sok pénzt osztottak szét megyei báróik között azzal az indoklással, hogy legyen módjuk, no meg anyagi fedezetük megbirkózni a tél nehézségeivel. Mégsem sikerült, pedig Romániában többe kerül egy kilométer úton a hó eltakarítása, mint az északi havas országokban, nálunk négyszer annyit költenek erre egy évben (kilométerenként, nem országosan), mint például Izlandon, ahol legalább száz napot havazik. S lám, egy nagyobbacska hóhullás mégis napokra járhatatlanná teszi az ország egyharmadát.
Úgy tűnik, a megkésett tél első nekibuzdulása csak főpróba volt, hisz érkezik a második roham. Szinte borítékolható, hogy ez is váratlan lesz, és nem a helyzet fölötti uralom, a tehetetlenség lesz nagyobb. Pedig nem történik semmi szokatlan. Csupán tél van, akár tíz, húsz vagy száz évvel ezelőtt.
