Tegnap Mikola Azarov kormányfő a parlamentben bejelentette lemondási szándékát. Távozását azzal indokolta, hogy az ország gazdasági helyzetét fenyegetik a két hónapja tartó zavargások. A parlament ugyanezen az ülésen visszavonta a január 16-án elfogadott, az alapvető szabadságjogokat csorbító törvényeket, amelyek az Európa-párti tüntetések radikalizálódásához vezettek.
Vitalij Klicsko, az Ütés (UDAR) párt vezetője kijelentette: ez csak egy lépés volt a győzelem felé, az ellenzék a következő lépésben amnesztiát fog követelni a rendőrség által letartóztatott aktivistáknak. Viktor Janukovics államfő elfogadta Mikola Azarov és a teljes kormány lemondását, az ügyvezető miniszterelnöki teendők ellátásával az eddigi első miniszterelnök-helyettest, Szerhij Arbuzovot bízta meg. Az európai uniós társulási szerződés aláírásának felfüggesztése által kiváltott ukrajnai elégedetlenségi mozgalom főbb állomásainak összefoglalója:
2013. november 21-én az ukrán vezetés váratlanul felfüggesztette az Európai Unióval kötendő társulási szerződés aláírását, és az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzése mellett döntött, ami miatt az Európa-párti ellenzék tüntetésbe kezdett. November 24-én több tízezren demonstráltak Kijevben a Függetlenség terén, közkeletű nevén a Majdanon, a 2004. évi „narancsszínű forradalom” helyszínén. Több más városban, így Lembergben is nagygyűléseket tartottak. November 30-án a rohamrendőrség erőszakkal feloszlatta a Majdanon tartott tüntetést, többtucatnyian megsebesültek. Az ellenzék az államfő lemondását és előrehozott választásokat követelt, bírálva a rendszer keményedő politikáját. December 1-jén 200–500 ezer főből álló tömeg gyülekezett a Majdanon, melyet sátrakat és barikádokat emelő ellenzéki aktivisták szálltak meg. Az elnöki hivatal székhelyénél kitört összetűzésekben mintegy háromszázan megsebesültek. Több száz ellenzéki elfoglalta a kijevi városházát. December 8-án az esti órákban több százezer résztvevővel újabb tüntetést tartottak az ukrán fővárosban. Nacionalista ellenzékiek egy csoportja ledöntötte a főváros szívében álló Lenin-szobrot. December 11-én, miközben Victoria Nuland, az amerikai külügyminisztérium európai ügyekben illetékes államtitkár-helyettese és Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője Kijevben tárgyalt, a rendőrség megostromolta a Majdant, hogy megtisztítsa a teret a tüntetőktől. A nagyszámú tüntető ellenállása miatt a rendfenntartó erők kénytelenek voltak meghátrálni. December 17-én Viktor Janukovics államfő megállapodást írt alá Moszkvával 15 milliárd dolláros államkötvény-vásárlásról és a csökkentett gázárakról. Az egyezmény általános meghökkenést keltett az országban, az ellenzék a haza kiárusításával vádolta meg az elnököt. December 25-én ismeretlenek brutálisan bántalmazták Tetyana Csornovil ellenzéki újságírót, több, Janukovics elnököt élesen bíráló írás szerzőjét. A nyugati országok által határozottan elítélt támadás hatására ismét gyülekezni kezdtek a tüntetők a Majdanon. 2014. január 10-én agyrázkódással kórházba került Jurij Lucenko ellenzéki politikus, volt belügyminiszter, akit a rendőrök gumibottal vertek meg az Európa-párti tüntetők és a rendőrök közötti összecsapások során. Két nappal később mintegy 50 ezren tüntettek az újabb erőszakos cselekmény ellen. Január 16-án az ukrán parlament számos olyan törvényjavaslatot fogadott el – javarészt kézfelemeléssel –, amelyek az EU-párti és hatalomellenes tüntetések résztvevői ellen irányultak. Az elfogadott rendszabályok összesen 10–15 évi börtönbüntetés kiszabását tették lehetővé a Majdanon tüntetőkre, megtiltották a demonstrációkon sisak és maszk viseletét, az autókonvojban közlekedést a belügyminisztérium engedélye nélkül, valamint a középületek blokádját. Módosították az EU-párti tüntetőkre vonatkozó, úgynevezett amnesztiatörvényt is oly módon, hogy az összecsapásokban részt vevő rendvédelmi alakulatok tagjaira is kiterjesztették a büntetőjogi felelősségre vonás alóli mentességet. A parlamenti ellenzék szerint a kormányoldal megsértette az ország alkotmányos rendjét és államcsínyt követett el, a heves parlamenti vita tettlegességig fajult. Január 19-én ismét mintegy 200 ezer tüntető gyűlt össze a Függetlenség terén. A nagygyűlést követően összetűzések kezdődtek tüntetők és rendőrök között, többtucatnyi rendőr és tüntető sebesült meg. Az összecsapások a következő napokban folytatódtak. Január 22-én a rendőrök támadást intéztek a Majdantól nem messze épített barikádokhoz visszavonult tüntetők ellen, az összecsapásoknak három halottja volt. Az elégedetlenségi mozgalom kezdete óta ők voltak az első halálos áldozatok. (Azarov kormányfő egy nappal korábban azzal fenyegetőzött, hogy erővel lépnek fel a provokátorok ellen.) Január 25-én Azarov kijelentette, hogy hajlandó a lemondásra, ha az segít a belpolitikai konfliktus megoldásában. Az elnök az ellenzéki vezetőkkel folytatott tárgyalásán Arszenyij Jacenyuknak, a Haza (Batykivcsina) párt vezetőjének miniszterelnöki, Vitalij Klicskónak, az Ütés párt vezetőjének miniszterelnök-helyettesi tisztséget ajánlott fel. Az ellenzéki vezetők nem fogadták el a felkínált tisztségeket. Január 26-án a zavargások a keleti és a déli országrészekre is kiterjedtek, a tüntetők helyi hivatali épületeket foglaltak el. 27-én Kijevben az igazságügyi minisztérium egyik épületét is megszállták az ellenzékiek. Január 27-én Janukovics elnök és az ellenzéki parlamenti pártok vezetői megállapodtak abban, hogy amnesztiatörvényt fogadnak el, eltörlik a gyülekezési, szólás- és sajtószabadságot korlátozó törvényeket, és áttekintik, hogy milyen felelősség terheli a kormányt a politikai válság kialakulásáért.
