A rókák a veszettség első számú terjesztői. Elképesztő károkat okoznak az apróvad-állományban, fürjet, őzgidát, mindent megtizedelnek. Vadászterületeiken mintegy 350 példányra saccolják az állományt. A róka átlag három utódot nevel fel, elképzelhető, hogy mekkora a szaporulat. De csak száz róka kilövését engedélyezik, mert ismét beugrik a szakminisztériumhoz az európai kérdés: mit szól az unió?

,,Nekik nem fáj, nem viszket, s ezért nem is vakaróznak", a rókaállomány is túlszaporodik, kárt tesz önmagában s az apró vadakban is — zárja le a ,,rókatémát" László Béla, de még hozzáteszi: egymást is marcangolják a beteg rókák, s ez újabb betegségek melegágya.

A rókákról a farkasokra szökken a szó. Az egyesületi titkár ezekre is ráhúzza a vizes lepedőt, ha már a puska ravaszát nem tudják a vadászok, szerintük, kellő mértékben rájuk húzni. A farkasok ezen a télen negyven szarvastehenet, megszámlálhatatlan őzet, vaddisznómalacot pusztítottak el. Hetven farkas, amennyire a létszámot becsülik, egy évben hetven tonna vadhúst fal fel.

Vadász vendég érkezik, jó ismerős, beleszól a témába: a farkasok éjszaka bejöttek Sepsiszentgyörgy Csíki utcai végére. A kutyák vonítottak, s arra figyeltek fel. Filmezték is a farkasfalkát. Azt is tőle tudjuk meg, hogy egy amerikai pénzeszsák 5000 hektár hegyet — erdős területet — vásárolt meg a Rucăr (Rukkor) településhez tartozó Királykőnél. Azzal a feltétellel, hogy ott minden maradjon meg a maga természetes állapotában. (Egyébként az észak-amerikai hatalmas kiterjedésű nemzeti parkok működésének ez alaptörvénye.) Ez a térség farkasrezervátum, magam is voltam egy rendezvény vendége, amikor lengyel biológuscsapat érkezett Feketehalom (Codlea) térségébe. Érdekes, hogy a legtöbb szó a farkasvédelmi összejövetelen is arról esett, hogy a térségben élő, főleg juhászattal foglalkozó gazdák mennyit panaszkodnak a farkasok kártételére, s arra, hogy a károk utáni törvényes kárpótlást sem kapják meg a bürokrácia sokcsapdás és sokkanyaros ösvényei miatt.

Én, aki életemben egyszer vettem részt farkasvadászaton — dokumentumfilmet készítettünk, s ahhoz kellett a farkaskaland —, csak kapkodom a fejem ekkora lövöldözési szándék hallatán. Emiatt a vaddisznókra terelem a szót, hisz kártételük miatt a gazdák ezeket sem kedvelik.

Bérvadászaton egy vaddisznóért 100, egy kocáért 200, egy vadkanért az agyar pontszámának arányában 250—700 eurót kell fizetni.

Vadászszemmel nézve itt más a gond, mint amire én számítok. A vaddisznók száma is jelentős, de nem jönnek olyan mértékben hozzánk a bérvadászok, mint ahogyan kellene. A gazdag nyugatiak a nagy terítéket, egyszerre legalább harminc-negyven vaddisznó elejtését kedvelik. Nálunk a terep miatt, ha egy nap alatt öt disznót elejtenek, a vadászok számára nagy öröm. Magyarországon, ahol 200 százalékos állományt is tartanak egy-egy vadaskertben, sík- vagy enyhén dombos vidéken számos vadat lőnek ki, ott ,,összejön" a nagy teríték.

Persze, nem kell Kis-Magyarországra menni, itt van nálunk a ,,hazai" Ţiriac-példa: a bályoki vadaskertben egy-egy európai méretű királyi vadászaton százszámra lövik ki a vaddisznókat...

Az más kérdés viszont, hogy a mi fogalmaink szerint ez a tömegmészárlás mennyire etikus, mint ahogyan annó dacumál az is közfelháborodást váltott ki, hogy Năstase miniszterelnök Medgyessy Péter magyar miniszterelnök vendégeként valahol a Nagy-Alföldön százszámra pufogtatta le a tavakról felreptetett vadrécéket a parti nyárfasor takarásából.