Halotti menethez hasonló, csak valamivel gyorsabb vonulás. Morcos képpel, tö­mött sorokban, szaporán a gyárkapu felé. Egykedvű, egyenletes, egyirányú moz­gás; egyremegy.
De most szembe is jönnek: kettő. Egy pár rendőr. Többnyire úgy csinálják, hogy az egyik altiszt, a másik kiskatona. De ezek úgy csinálják, hogy mind a kettő altiszt. Egyenruhában, egyforma rangban, egyszer­re lépnek. Erősen pár-rendőr ők ketten: ikrek. Tényleg azok, születésüktől fogva. Nem mintha másképp is azok lehetnének. Párabbak ők minden pár rendőrnél. Másrészt egyenruhában az ikrek is ikrebbek.
Tudják ezt ők is. Kicsit rá is játszanak. Egészen egyformán csinálnak mindent. Mozdulataik feszesek, csak semmi lazaság. A hám nem akkor boldog, ha lötyög, hanem ha ráfeszül a lóra. Fellépésük magabiztos, ér­ződik, hogy nem ma kezdték. Hatásosan alakítják azt, aminek hatósági szervnek látszania kell. Hadd ámuldozzanak a népek.
A népek nem ámuldoznak. Kicsit viccnek hatnak ők így, együtt. De kora reggel a népek nincsenek vicces kedvükben. Rendőrtől még annyira sem. Nincs semmi röhögés. Némán kitér előlük mindenki. Igye­keznek nem rájuk nézni.
Egyedül egy ember az egy ember. Megduplázva kicsit már olyan, mintha jelentene valamit. Mintha szükségesnek látták volna őt megismételni. Fontosságát hangsúlyozandó. Fontos dol­gokra nem figyel a nép.
A vagongyár és a villany­telep között sáros utca kanya­rodik be. A végében a régi papírbegyűjtő elhagyott raktárai. Szavatoltan szélvédett hely, a betontető nem ázik be, az ottfelejtett pa­pír­halmok előzékenyen kí­nál­koznak takaróként. Régi Színházkritikák lefűzött évfolyamai, Nietzsche-könyv leszakadt borítója, kissé megpörkölődött szélű Élet és Tudomány. Egy kulturált hely. Kívánhat-e jobbat alvásra valaki?
A hatóságok tudomása szerint itt lapul meg Béla. Vezetékneve bizonytalan, talán nincs is neki. Nem akar ő urizálni, ő csak egy olyan egyszerű Béla. Nem sok vizet zavar, többnyire szem előtt sincs. Torzonborz  vö­rös szakálla némileg ugyan vad külsőt kölcsönöz neki, koszos zöld pulóvere sem hat bizalomgerjesztően. De máskülönben egy egészen ártalmatlan Béla. Eléldegél a régi papírbegyűjtőben. Fa­latozni eljár az üzemi étkezde kukáihoz.
Egyet-mást azért csak elkövethetett Béla. Vagy valahol valamit láthatott Béla. Vagy valamiképpen ve­szélyt jelenthet Béla. Vagy valami. Ha már érte jött a hatóság. Ha már elő fogják állítani.
Egyszerre két jobb kéz is nehezedik Béla vállára. Egyik jobbról, másik balról. Hadd érezze duplán a tör­vény erejét. Ha netán reni­tenskedni akarna. Ha netán csacska dolgokkal próbál­kozna. De Béla nem akar, de Béla nem próbálkozik. Ak­kor szó nélkül indítson előre! Béla szó nélkül indít. Mintha így lenne rendjén. Lehet, így van rendjén. Egy Béla ne kérdezősködjön. Pláne ne ellenkezzen. Ör­vendjen, hogy luk van neki ott. Örvendjen, hogy tud kakálni. Úgymond.
Mennek szép egyetértésben. Középen, akárha a család kedvence: Béla. Eddig simán ment minden. A hatósági szervek elégedettek. Elégedett lehet a lakosság is. És hálás. A lakosság hallgasson, legyen elégedett és legyen hálás. Bolondos ötlet pedig: egy­szerre boldogítani hatóságot, lakosságot. Ez a Béla, ez a Béla!
Ahogy befordulnak a betonépület sarkánál, áll egy alak velük szemben. Torzon­borz vörös szakálla van neki is. Koszos zöld pulóver rajta is. Mint Béla, szakasztott olyan arcra is.
Ikrek lesznek ők is, nem egyéb. Azok születésük óta. Nem mintha másképp is azok lehetnének. Nem ma kezdték ők sem. Párabbak ők minden más pár csöves­nél. Nincsen ebben semmi szándék. Annyi, hogy épp így adódott. Végeredmény­ben nincs rá törvény, hogy csak hatóság lehet iker.
Szervek pillanatra meg­hökkennek. De nem túlságosan. Edzett szervek ők nagyon. Átmentek már egyen s máson. Megértek már emezt-amazt. Miben áll ne­kik lekapni a másik Bélát is? Egy üptre lekapják. Úgy lekapják, mint a golyó!
Szervek kicsit ingerültek. Mi mindennel nem próbál­koznak a civilek! Össze­zavarni az ügymenetet, ahhoz értenek. Nagy svihák lehet ez a Béla is. Nyomhatja egypár dolog a lelkét. Nem csoda, hogy elő kell állítani. Pedig az ember ki sem nézné belőle. Vagy belőlük. Annyi­ra pimasz ez a Béla, hogy már Bélák.
Szervek mélyen megbántódnak. Zokon esik, akár­hogy is. Ők finomak voltak, mondhatni gyöngédek. S akkor tessék! Pedig tudnak ők tárgyalni másképp is. Efelől nyugodt lehet akárki. Na de majd a székhelyen. Majd odabenn. Addig is indíts előre! Jöjjön ez a Béla, aki kettő! Jöjjön csak szé­pen! Míg jól megy dolga. Míg jól valagon nem rúgják őt. Vagy őket. Ez a piszok Béla. Vagy Bélák.
Sok mindent lát, hall, ta­pasztal, nehéz egy szerv élete. Túl kell tennie magát sok mindenen. Nehéz így végigmenni az utcán is, rezzenéstelen arccal. Mikor a sok népnek huncutul csillog a szeme. Mikor a sok népnek gyanúsan remeg a szája széle. Kurva meló! Kurva Béla! Nehéz szembemenni a szem­bejövőkkel.
A népnek pedig huncutul csillog a szeme, gyanúsan remeg a szája széle. A nép mostanra mintha egészen felébredt volna. Jól kinyitja a szemét és figyel. Értően gusztálja a furcsa menetet. Ez már igen, ez igen! Tudnak a zsaruk, hiába!
Az imént is jöttek, de akkor még csak duplán voltak. Aztat még nem lehetett díj­nyertes mutatványnak nevezni, aztat még nem. Nem volt olyan nagy eresztés. Na de a mostani, na de most! Bárki lát­hatja: kétszer duplán vannak! Ők tudják, hogyan csinálják. Értik a módját a zsaruk, az egyszer biztos!
Vigyorognak a népek: vic­celődnek a zsaruk! A két jó­pofa. Vagy a két plusz két jópofa. Ezek a zsaruk, ezek a zsaruk! Egy pillanatra sem tud­nak veszteg ülni a valagukon. Annyira hajtja őket az in­dulat, hogy vidám perceket sze­rezzenek a népnek. Mennyi­re szerethetik ezek a lakosságot! Mit meg nem tesznek, hogy javuljon a nép kedélye.
A két szerv kicsit indiszponált. Magabiztosságuk is egészen odalett. Pedig alapjában véve elégedettek kéne legyenek: egy Béla helyett kettőre tettek szert. Igaz, csak egyre szólt a megbízatás. Vi­szont túl van teljesítve a terv. Bélákból bőség lett, Bélákból lehet válogatni. Akkor mégis miért van az az érzésük, hogy valami el lett cseszve?
Az sem jó, ha túl vidorak a népek, mikor szerv van jelen. Ne mán legyen olyan kedélyes a nép. Az ilyesmitől talál az az érzése támadni a szervnek, hogy rajta vidulnak. Az ilyesmitől bizonytalanodik el a szerv, lesz oda a keménysége. Nem jó az, ha odalesz a szerv keménysége.
A kétely meg csak mo­tosz­kál a szervekben, izeg-mozog nekik odabenn. Egyi­kőjükben inkább, mint má­sikójukban.
Meg kéne tudni bizonyos dolgot, tisztázni kéne mán valamit. Egyikőjüknek talán, vagy másikójuknak. Magától adódik a kérdés, el is hangzik nemsokára. Egyikőjüktől, de az is lehet, másikójuktól:
– Aztán... melyikőtök a bélább?