A Rika-erdő mélyén találunk rá Kustaly várára és a rikai várakra. A középkori Udvarhelyszék keleti peremén található – ma Oklánd határához tartozó területen – Kustaly váráról szinte teljesen megfeledkezett az emlékezet. Nem is csoda, hiszen a vár romjait 1902-ben felhasználták a Hagymás-tetőn átkelő országút építésére, kitermelve köveit. Az elmúlt években újrakezdett régészeti ásatások felszínre hozták a vár maradványait és annak korhatározó elemeit.

Erdély legkorábbi kővárai közé tartozott
A vár a Persányi-hegység főgerincének egyik nyergében, a Heveder-hegyese és a Gyepűbükke közti magaslatok között található 763 m tengerszint feletti magasságban.
Történetéről nem maradtak fenn írott források, a hagyományokban is csak az sejlik fel, hogy valaha óriások építették. Bi­zony ezzel nem sokra megy a várkutató, de szerencsére segítségére siet a régészet, e tekintetben pedig különös jelentőségűek Or­bán Balázs megfigyelései, hisz az ő idejében még álltak a romok.
Noha a várról először Kővári László tudósít, értesülései Orbán Balázstól származnak, aki szóvá is teszi Kustaly vára kapcsán, hogy Kővári „elorozta” eredményeit. Régész-elődünk meghatározása alapján a „székely ősvárak” sorába tartozó erős­ség magját egy négyzetes, 20 lépés oldalhosszúságú „zömto­rony (centraldonjon)” képezte, melynek mészhabarccsal kötött falai két öl (kb. 4 m) szélességűek és ölnyi magasak voltak. A vár ekkoriban már erőteljesen lepusztult állapotban lehetett, és – Orbán által a terepidomok alapján meghatározott – külső védőfala, mint a későbbi kutatásokból kiderült, nem is volt soha. A 19. század végén Téglás Gábor dák földvárként értelmezte az emléket, több más udvarhelyszéki erősséggel (pl. Tartód várával) egyetemben. Az 1971–1973-ban és 2007-ben végzett ásatások (Ferenczi Géza és István, illetve e sorok írójának feltárásai) eredményei határozottan cáfolják e meglátást, ugyanis a középkori építésű várnak nincsenek előzményei.

Kustaly várának nyugati árka
A vár maradványaiból ma csupán a mintegy 1000 m2-es területet ovális alakban kerítő, 4–5 m széles, 2–3 m mély árok ismerhető fel, területére északkeletről lehetett bejutni. A részlegesen feltárt falmaradványokból egy 12 x 15 m alapterületű kővár alapjait lehetett kikövetkeztetni.
A várfalak két periódusban készültek: az 1,50–1,70 m széles falazatot belülről egy keskenyebb fallal egészítették ki. Dél­nyugaton a kővár bejáratát is sikerült megfigyelni, melynek küszöbszintje 40–50 cm-rel a járószint fölé magasodott. A várfalon kívül, ennek tövében egymástól 2,5 m távolságban kibontott két, nagyméretű oszlophely a fal külső síkja előtt álló fakapura enged következtetni. A vastag, belső köpennyel ellátott várfalak egy többszintes toronyépület képét rajzolják ki előttünk, melyet árok és feltehetően palánk erősített. A toronyvár bőséges régészeti leletanyaga (széttört agyagedények darabjai, elfogyasztott állatok csontjai, kevés fémtárgy) – mely túlnyomórészt a várfalakon kidobált szemétrétegből származik – tükrözi, hogy a várban intenzív élet zajlott. A külső, habarcsos építési szintből származó hullámvonal-köteges, egyszerű profilkiképzésű fazék Kustalyvár építésének korát a 12. századra keltezi, a leletanyag zöme pedig azt jelzi, hogy a vár fennállásának fénykora a tatárjárás előttre tehető, és több évtizednyi folyamatosságot feltételez.

Rikai toronyvárak
Kustaly vára nem állt egymagában a Rika-erdőben. Közvet­len építészeti párhuzamai, rokonai alig 5–6 km-re délkeletre találhatóak a Rika- és a Nádas-patak közti Boldi-hegy (684 m) magas­latán, a Persányi-hegység kelet-nyugat irányú keresztgerincén.
Két, egymástól 400–500 m-re emelt toronyépületről van szó: Rika/Réka és Attila váráról (a szakirodalomban nincsen konszenzus az emlékek elnevezését illetően, ezért keleti és nyugati tornyoknak, együttesen pedig rikai vagy boldi-hegyi toronyváraknak nevezem az objektumokat). A 8,5 x 8,5–10 m alapterületű, mára teljesen elpusztult keleti torony régészeti kutatása nemrég folyt, szegényes Árpád-kori leletanyagot hozva napvilágra. A magas felszíni falakkal álló nyugati torony alap­területe 16 x 10 m, falvastagsága 2,4 m. A lekerekített sarkú építmény bejárata a nyugati oldalon volt a járószint fölött 1,3 méterrel. Utólag a keleti és a déli falat ezek középső szakaszáig kívülről 0,80–1,10 m vastagságú falköpennyel egészítették ki. A Bordi Zsigmond Loránd és Dénes István által végzett ásatások során gazdag leletanyag került felszínre, főként kerámia, illetve csont- és vastárgyak (nyílhegyek, kések stb.), a 12. századra keltezve a vár építését. A tornyok környezetében keleten és nyugaton, a hegygerincre merőlegesen földsáncok és árkok húzódnak, a nyugati torony mellett feltártak egy többszörösen megújított útfelületet is.
Kustaly vára és a rikai/boldi-hegyi toronyvárak nagyfokú ha­sonlóságot mutatnak. A rikai nyugati torony és Kustaly várának helyzete (hegygerinc nyerge) teljesen megegyezik. Építési technikájuk, formai elemeik szintén azonosak (két periódusban épült többszintes tornyok külső védelmi vonallal). Az előkerült kerámiaanyagban formailag szinte megegyező edénytípusokat találunk, díszítőelemeik is meglepően hasonlóak.
A középkori magyar várépítészetben, és különösen a Magyar Királyság keleti határvidékén szokatlanul korai keltezésű rika-erdei toronyvárakkal (Kustaly vára és a rikai/boldi-hegyi toronyvárak) egy időhorizontba sorolható kővárakra alig találunk példát Erdélyből. A Rika-erdőben található toronyvárak legközelebbi építészeti párhuzama Küküllővár első kővára. A vártípus további előfordulásai, melyek közt fából épült tornyokat is találunk, valószínűleg már a tatárjárás után épültek (Sajó­magyarós, Küküllőfehéregyháza, Szászdálya, Alsórákos, Kézdi­almás, Gyergyószentmiklós), az utóbbi példák esetében a központi tornyot kőfallal övezték.
A korabeli építészeti párhuzamok sem nyújtanak elegendő fogódzót a rika-erdei toronyvárak építőinek és funkciójának meg­határozására. Sokáig hangoztatott határvár szerepük (Feren­czi testvérek) ma már meghaladott, ugyanis létrehozásuk idején, a régészeti leletek tanúsága szerint már a külső, Háromszéki- és Csíki-medence is a Magyar Királyság részét képezte.
Ezzel szemben, a formai analógiákra hivatkozva felmerült magánföldesúri létesítésük is, ezt a nézetet vallottam korábban jómagam is, a Rika helynévben az egykori birtokos megszemélyesítését sejtve. E vonatkozásban nem sikerült meghatározni a feltételezett birtoktest településtörténeti határait, az viszont megállapítható volt, hogy a toronyvárak a ma ismert középkori falvaktól (Oklánd, Vargyas, Felsőrákos) viszonylag távol épültek fel egy nagy kiterjedésű erdőség területén. Topográfiai kutatásaink és ásatások eredményei igazolják, hogy a rika-erdei toronyvárak olyan gerincutak mentén épültek, amelyek használata egészen a késő népvándorláskorig visszavezethető. Vargyas irányából a Kustaly-tető (751 m) érintésével a Likat-mezőn keresztül haladó út Kustaly vára előtt tér rá a Persányi-hegység fő gerincére, és halad a Heveder-hegyese (808 m) felé. A közelmúltban végzett régészeti feltárásunkból derült ki, hogy az út használata legalább a 8–9. századra nyúlik vissza, az elzárása végett épített sáncszerkezet leégett maradványainak radiokarbon vizsgálata szerint. Kustaly vára mellett a hegygerinc déli oldalán nagyméretű sánc és árok zárta le a fenti gerincutat.
Az Erdővidékről a Boldi-hegyre felkapaszkodó, a Persányi-hegység kelet-nyugat irányú keresztgerincén átkelő másik út a rikai toronyvárak mellett haladt el, majd a Fehérkút-tető – Közbérc-feje (788 m) érintésével a Kapus-tető után ereszkedett a Kis-Homoród völgyébe, melyet valamikor hármas töltéssel sáncoltak el az Írott-kő előtt.
A rika-erdei várak környezetének helynévanyaga és földraj­zi elhelyezkedése más történelmi reliktumokat is megőrzött. A Kustaly várához közeli Gyepűbükke, Határ-patak és térképé­sze­ti adatok jól tükrözik azt az egykori állapotot, melynek értelmé­ben a vár Udvarhelyszék határán kívül állott a középkorban.
Kustaly vára és a rika-erdei várak történeti szerepének értelmezéséhez Udvarhelyszék székelység előtti múltjába kell vissza­lépnünk. Szakirodalmi közhely, hogy Székelyudvarhely neve egy Árpád-kori királyi udvarhely nyelvi kövülete, melyet feltételesen a késő középkori – fejedelemség kori vár helyére szokás lokalizálni. E királyi udvarhelyhez tartozó birtokok a későbbi Udvarhelyszék területének nagy részét magában foglalták. Szol­gáltató népeire utaló helyneveken kívül, mint a Homo­ród menti Daróc (vadfogó), Lövéte (lövő) és a Küküllő menti Solymos (solymár), egy másik fontos tényező látszik ezt közvetve alátámasztani: a sóvidéki és Homoród menti sólelőhelyek.
Azt hiszem, nem véletlen, hogy Kelet-Erdély és a későbbi Székelyföld sóbányáit magában foglaló területen jött létre a kora Árpád-kori királyi magánuradalom egyik legfontosabb erdélyi bir­tokteste, amelynek keretében a 12. században erdőis­pán­ságot szerveztek meg, központja alá rendelve a terület gazdasági erőforrásait és szolgáltató népeit. A későbbi Udvarhelyszék határain is túlnyúló erdő­ispánság fontos elemei lehettek a rika-erdei toronyvárak (hasonló to­ronyépületeket a Magyar Királyság északi erdőura­dalmaiban, pl. Zólyomban találunk), melyek körzeté­ben a régészeti feltárások által felszínre hozott ál­lat­cson­tok tanúsága szerint jelentős mértékű vadászat folyt, többek közt bölényeket is elejtettek a Rika-erdőben.
Az Árpád-kori erdőuradalom egyik közvetett, nyelvi bizonyítéka lehet a 14. századtól ismert, Udvarhelyszék területére kiterjedő alesperesi kerü­let Erdőhát neve, illetve nagy valószínűséggel ez köszön vissza a szomszédos Erdővidék tájegység megnevezésében is.
E várak viszonylag kis területen való sűrűsödése és fontos útvonalak mentén való fekvése viszont nagyobb súlyt kölcsönöz nekik, mint a birtokigazgatási, vadászati szerepkör. Hogy milyen feladatot töltöttek be a Rika-erdőn áthaladó utak ellenőrzésében és a térség védelmében, lehetett-e kapcsolatuk a Homoród menti Árpád-kori sókitermeléssel, vagyis annak kereskedelmi szabályozásával, azt további kutatásoknak kell eldönteniük.
A királyi birtok eladományozásának folyamatában a 14. szá­zadra a rika-erdei várak Küküllő, majd Fehér vármegye részévé váltak, Kustaly várának környezetét az udvarhelyi székelység feltehetően már évszázadokkal ezelőtt megsze­rezte. Földrajzi adott­ságaik nem tették lehetővé, hogy e toronyvárak a jól véd­he­tő környezetben épülő nemesi magánvárak sorába emelkedje­nek a 13. század második felében. Az erdők mélyén megbúvó épít­mények lassan pusztulásnak indultak, és az évszázadok folyamán a feledés homályába merültek. A Rika-erdő középkori vá­rai, Kustaly vára és a rikai toronyvárak formai jellegzetességeik és funkciójuk révén a terület Árpád-kori sajátos fejlődésének épí­tészeti lenyomatai, időrendi besorolásuk alapján pedig az erdélyi kővár-építkezés korai előfutárainak tekinthetők.                           

(Transindex)